Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Bakos Ferenc: Szindbád - Olvasó

Amint Szindbád kimondta az asszony nevét, egyszeriben ideröppent az a tavasz, amikor ez a név mindent jelentett annak az álomittas járású, ballonkabátos diáknak. Mintha Zizi kesernyés beszámolójába is azok a régi, üres-pohár- csilingelésű felhangok vegyülnének:

— O, a férjem vidéken praktizál, Mucsán. Iszik, hát én is iszom vele. A lányom megszökött egy taxissal, most kútról hordja a vizet, ha mosdani akar. Anyám a régi, túlél majd engem is. Hetente eljövök ide, hogy pénzt adjak a kitagadott lányomnak, és meghallgassam a hazug szeretőim telefonjait. Látod, gipsz van a lábamon! Elnyekkentem a főposta előtt, mert megígérted, hogy az évfordulónkon posztresztant jelentkezel...- Megígértem volna? - kérdezte Szindbád, inkább csak magamagától.

Aztán egy óvatlan pillanatra belefeledkezett az asszony szemébe, hogy annak iszapos kékjében elmerülve meglássa vállalkozása kilátástalanságát. Mást is látott azokban a szemekben: mintha a tenger mélyéről egy árnyalak egy végső kalandra hívogatta volna.

Nem mert nevet adni annak az árnyalaknak. Fázósan sietett az esti vonathoz, hogy a hajnalban-mósusz-illatú, borostyán-szemű, felhőjáték-homlokú asszonyát megajándékozza gordonka-hangú férfizokogásával.

KÍSÉRLET EGYES SZÁM MÁSODIK SZEMÉLYRE

Nem mintha azt lehetne mondani, hogy a kísérletnek nem volt életes előzménye. Mi több, miközben a pályaudvari csarnok bejáratánál vártál, és még hosszú, reményteljes percek voltak hátra - csakúgy, mint mikor egy lány pihés, hosszú-hosszú combján lassan végigsiklik a tekintet -, jókedvedben nem átal- lottál célzatosan a zsebedbe nyúlni, megvizsgálni-megtapasztalni: megvan-e még az az indulás előtti bizodalmád ehhez az estéhez. Úgy érezted, éppen hogy az élet az, az életed, ami történik veled. A kanos-időtlen percekben ez egyébként gyakorta megesik az emberrel.

Aztán másféle percek következtek; bizalmad egyre csak lohadt, mígnem a délutáni csúcsforgalomból egy szirénázó mentőautó hangja - teljességgel esetleges jelként — véglegesítette a tényt: J nem jön.

Ámde miért ne nevezhetnénk néven Jolit, aki, valid csak be!, mindig is nyitott lehetőség volt számodra. Joli, az ápolónő - ráadásul: intenzív osztályon - , aki nap mint nap találkozik a halállal, nap mint nap kész hát a szerelemre - bár te, aznap délután, egyszerűen szeretkezést forgattál a fejedben.

Az ígéretes szeretkezés mostanra befuccsolt. Félóra leforgása alatt visszaöregedted az egész napot. Dupla retúrjeggyel felültél a vonatra, ami - valljuk be - nem is akkora szenzáció.

Miközben vonatoztál - hogy immáron visszafelé is megtedd az egész utat - , egyszeriben rájöttél, hogy rászedtek. Hogy Jolinak nem történt váratlanul semmi baja - mint ahogy azt a mentő szirénázásából üzenetként kihallani vélted - , egyszerűen csak lecsapták őt a kezedről. Egy pillanat alatt, mint a született nyomozóknál, összeállt a kép:

61