Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

mányt, és a Berzsenyi családdal szeretne reprezentálni olyan rangon aluli körökben, amelyekhez ők nem ereszkedhetnek le. A művész és felesége mindennapjairól romantikus ábrándokat szövő Blanka kiábrándulásához - „das ist die wahre Liebe nicht”24 - Elza intrikája is hozzájárul, a művészet és a festő között látott illuzórikus azonosságot megtöri Blankában. Elza utólagos elbeszélései a haszonleső férjjelöltről, Blankáról vagy önmagáról egyre határozottabb emberismeretről vallanak, éles szemű megfigyelőként a legkisebb jel is gyanút ébreszt benne, meghallja a legapróbb disszonáns hangban, a vőlegény elvétett szavában vagy óvatlan önleleplező gesztusában a közeledő veszedelmet, megérzi az eljegyzés közeli, elkerülhetetlen fölbomlását, és céltudatosan halad a szakítás felé, lehetőleg úgy, hogy a család minél csekélyebb presztízs- veszteséggel kerüljön lei az újabb házassági terv kudarcából.

Elza könnyebben talál partnert ezekhez az intrikus tervekhez a mamában, mint Berzsenyi papában. A báró elnézően, bizonyos hódolattal vegyes elismeréssel tekint a művészekre, ahogy Blanka egy másik vőlegényére, Springinsfeld Manfrédra is. A báró kereskedelmi zseninek tartja a nagy feltalálót, „önkészült ember’hez, egy úgynevezett „tehénfiú”hoz - „angolul Kuh-bojok, mit Cow- boynak írnak, de Kaubójnak kell olvasni”2' -, hasonlítja egy következő párbeszédben, melyben Blanka közeli házasságával dicsekszik. A kiváló képességekkel rendelkező vőlegényről azonban kiderül, hogy az érzékiség és a hasis rabja, a tervezett házasság előtt több hónapos szanatóriumi kezelésre szorul.

A Berzsenyi lányok vőlegényei között akad hozzájuk hasonló is, németújlaki kastélyuk nemesi előnevet viselő szomszédja, Józsa Gyuri. Elza örül, hogy a család végre főhercegeknél lejjebb adja, de hamarosan gyanút ébreszt benne a férjjelölt szokatlan műveltsége, pökhendi viselkedése, a mama pedig unja a fiatalember rabbinus anekdotáit. Józsa Gyuri ugyan dzsentrinek adja ki magát, de nem állítja, hogy ősi családból való. Hamarosan ki is derül, hogy tévedés volt a személyben, hogy a nemesi előnév nem oly régi, a korábban más valláshoz tartozott kérő apjának szerzeménye. A nagybirtokos szomszéd azt hitte, e vallás nem egészen ismeretlen a báró családja előtt, és nem fog bennük ellenszenvet kelteni. Berzsenyi azonban elmagyarázza neki, nem sértheti meg saját felsőbb körei érzékenységét egy társadalmi előrehaladás szempontjából helytelen lépéssel, új főnemesként alkalmazkodnia kell bizonyos szempontokhoz, melyeket különben nem helyesel. A jegyesség e barátságos légkörben lezajlott párbeszéddel fölbomlik.

Blanka utolsó vőlegénye és a hozzá kapcsolódó dialógusokra bontott történet a Berzsenyi lányok házassági kísérleteinek több jellemzőjét is összefoglalja, egyben a báró viselkedésének fordulópontja is. A németújlaki kastélyban kezdődő jegyesség nem sokban különbözik az előző eljegyzések kezdeti lépéseitől. A kastélyba csődített társaságot, festőket, írókat, szobrászokat, zenészeket Blanka válogatja ki, és Elza hamarosan kiszemeli közülük a Blankának is tetsző újabb vőlegényt, Ralph Trafalgar hegedűművészt. Berzsenyi papa előtt eltitkolják a művész eredeti nevét, és azt is, nem a művészi pálya, hanem az apjától örökölt bécsi üzlet, a monarchia legnagyobb szabóüzlete megélhetése biztos forrása. Elzának sikerül „bebeszélni” a papába a házasságot, míg a főrendiházban először mit sem sejtve fogadja a közeli esküvőre szóló gratulá78