Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

ciót, de hamarosan megtudja, a jókívánságokat tolmácsoló barátja kilencven forintért készíttet öltözetet a vőlegény bécsi üzletében. Berzsenyi báró hazasiet a tanácskozásról, felöltőben, bottal, cilinderben először jelenik meg az otthonában főrendként, és lázad föl lányai sikertelen házassági kísérletei ellen.

Hiánytalan önbemutatás rajzolódik ki Berzsenyi báró indulatos mondandójából. Az V. kerületi független polgárok egyesületének klubhelyiségében rendezett ünnepségen elmondott beszéde után ez a második alkalom a kétrészes dialógusregény cselekményében, amikor összefoglalja társadalmi fölemelkedésének útját, de ebben a jelenetben kibővül az önmagáról rajzolt kép a családjában elfoglalt helyének önkritikus értékelésével. Az eddig kedélyes családfő, gyöngéd férj, akinek alig lehetett szava családjában, az „egész- világ-nagybácsi”, az „isten-éltessen-öreg-úr”, a „te-csak-mindig-aludj-bácsi”26 mostantól nem létezik - fenyegetve ígéri mindezt családjának visszaáll a házban a természet rendje, a gyerek nem nő az engedékeny szülő fölibe, többet nem lágyszívű apa, otthon is szigorú oligarcha lesz.

Ambrus gúny és komikum eszközeiben bővelkedő, groteszk típusfigurákat fölvonultató dialógusregényeinek a bárói rangra emelkedett, a kényszerűen magukra erőltetett, szokásaiktól, gesztusaiktól, magukkal hozott tulajdonságaiktól idegen életformát követő, talajtalanná vált Berzsenyi család a főszereplője. Ambrus nemcsak a külső szemlélő számára nevetséges világot örökíti meg görbe tükrében, hanem a regényhősök önbírálatával is hangsúlyozza az érték- vesztett életforma súlytalanságát. A kettős gunyoros-humoros bírálattal a regény a kitért zsidó család gyökértelenségének számtalan lényeges pontjára rátapint.

A gúny céltáblája a felkapaszkodott család. A felszíni látszatsikerek ellenére nem sikerül elmosni a gazdanemzet és a kikeresztelkedett zsidó család közti különbséget, sem a család, sem közvetlen környezetük nem feledkezik meg az összeférhetetlenségi tényezőkről. A báró családjáért, elsősorban lányaiért kiépített, következetesen végigvitt családstratégiája során még a legkarakterisztikusabb figura, Elza is gyökértelenné válik. A fölkapaszkodási kísérlet egyrészt emiatt válik értéktelenné, másrészt azért, mert a hasonulási vágy komikus vonásaival, a Berzsenyi család alkalmazkodási kísérletének kifigurázásával Ambrus egyben annak a felsőbb társadalmi körnek üres értéktelenségét, nevetséges felszínességét is jellemzi, amellyel a báró azonosulni szeretne.

A történet végén a bárói rangra emelkedett kitért zsidó főszereplő önigazolásaként is olvashatjuk a bírálatot a vágyott felsőbb körök visszás értékrend- szeréről, azoHól, akik nem becsülik születésükkel ingyen kapott kivételes helyzetüket. És a báró saját pályájáról szóló összefoglalóját: aki az arisztokráciába való belépésével tiszteletet és elismerést kíván szerezni az egyszerű polgárságnak (annak a rétegnek, amelyből kiemelkedett), aki egy életen át fáradhatatlanul küszködve, áldozatot nem kímélve, munkásságával, vagyonával, társadalmi tekintélyével szerzi meg a polgári érdemeket, és végül elfoglalja helyét az ország zászlósurai között, értéket jelent mindaz, amit megszerzett.

79