Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

szembe megmondja Vilmosnak az én nézeteimet. Ezenkívül finom és elmés legyen, mint a legkülönb francia, józan és komoly, mint egy angol orvosprofesszor, zseniális, mint egy spanyol festő, derült, mint egy olasz csirkefogó, rettenthetetlen, büszke, gyöngéd, hű, daliás, szép, nagylelkű, szerető szívű, elsőrangú vívó és lövő, röptében lője le a galambot, de sohase lőjön galambra.”19

Nyilvánvaló, hogy olyan férjjelölt, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, nehezen található a valóságban. A kívánt jellemvonások fölsorolása Elza különcködő gondolkodására, ugyanakkor igényességére, határozottságára is fényt derít. A létrejött jegyességek mégsem ezeknek a tulajdonságoknak hiánya miatt bomlanak föl, minden esetben valami más összeférhetetlenségi tényező miatt hiúsul meg a remélt házasság.

A házasságkötés külsőségeiről Berzsenyi báró ábrándozik. A püspök már évek óta vár az esketési szertartásra, ahol orgona szól majd, az Operából meghívott „szopranista” énekel, és latinul beszélnek.

Az első vőlegényjelölttel Berzsenyi báró elégedetlen. Telegdy Miklós cs. és kir. huszárhadnagy sajnos protestáns. Az nem zavarja Berzsenyi papát, hogy éhenkórász, egy nincstelen bárócska ellen semmi kifogása sem volna, ha katolikus az illető, és egy csillagkeresztes öreg nagynénje él Prágában. Berzsenyinek igen sokba került, hogy katolikus legyen, leendő unokája nem lehet protestáns. A jegyesek maguk is érzik, hogy különböznek. A fölvett vallás nem törölte el a gesztusokban megnyilvánuló temperamentumkülönbséget. Elzából hiányzik tarteleki Telegdy Miklós tényleges huszárhadnagy egyetlen, őseitől örökölt tőkéje, a nyugalom. Zavarja Elza „ugrálása”, és rászól, ha gesztikulál. Elza nem röstelli kimondani, amit gondol, Telegdy hamarosan Galíciát fogja emlegetni. Más különbség is van köztük, Elza Kisfaludyt idézi, Telegdyről viszont kiderül, hogy nem olvas verseket.

A vőlegényjelöltek természetesen elsősorban Elza hozománya iránt érdeklődnek. Az érdekházasság nyíltan megtárgyalt lehetőség a jegyesek között. Dr. Izsó Alfréd, a „kis Disraeli”, akinek a közéletben fényes karriert jósolnak, így kéri meg Elzát: nem szereti, tudja, hogy Elza sem szereti őt, tehát megkéri. Elza ismét igyekszik különleges egyéniségnek mutatkozni, és a maga szélsőségesen túlfűtött stílusával azt válaszolja, ő senkit sem fog szeretni, de elvárja, hogy őt vad, őrületes szenvedéllyel vagy ábrándosán, gyöngéden szeressék. Mindketten tudják, hogy a kérőt csak Elza milliói érdeklik, az eljegyzés mégsem a szokatlan leánykérés és a leplezetlen érdek miatt bomlik föl. Elza vőlegényéről annak szeretője - egy gyáros felesége, a Lipótváros réme - rántja le a leplet, és árasztja el a báró lányát Alfréd előéletéről szóló történetekkel.

Összeférhetetlenség miatt bomlik föl Elza és Soroksáry Miska gróf jegyessége még a különc Elzától is szokatlan botrányos eset után. A nincstelen gróftól eltávolodtak a ragjához illő körök és rokonsága is. Racionálisan végiggondolt terve, hogy milliomos mágnás lehet Elza hozományával, nem remélt fordulatot vesz, Miska váratlanul több család egyetlen leszármazottja, egyetlen örököse lesz. Megváltozott anyagi helyzete természetesen visszaállítja csaknem elfeledett rokonságát Magyarország legjobb családjaival, akik köreikhez méltatlannak tartják a tervezett házasságot. A jegyesség kötelékéből lassan, ám érezhető határozottsággal szabadulni kívánó grófot Elza ntegszé75