Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

gyeníti. Megszöktetted magát egy jelentéktelen újságíróval-szerkesztővel.

A szökés kritikus pillanatában Elza magához rendeli Berzsenyi bárót, és elmondja apjának a történet minden részletét. Brémában, a garniszálló szobájában apa és lánya között elhangzó dialógust a rendkívüli esemény és a szokatlan helyszín miatt olyan színek tarkítják, melyek ugyan elszórtan más párbeszédekben is föl-föltünedeznek, de ekkor sűrítve jelentkeznek. A múlt, a bárói rangra emelkedett család eredete, a régi időkből visszaköszönő emlékfoszlányok kísértenek itt, más helyzetben elképzelhetetlen gesztusokat, szó- használatot engednek meg maguknak a dialógusjelenet szereplői. Berzsenyi bárót fölháborítják a történtek, a lányszöktető „hochstaplernek” nincs bocsánat, egy jó házból való lányt nem lehet csak úgy, „mir nichts, dir nichts”20 megszöktetni. Elza elbeszélése pedig visszatér Soroksáry Miska grófhoz, svarczkünsztlersége imponált neki, de ahogy a vőlegény vagyont örökölt, a „smaroccerből”21 oligarcha lett. Megvetése jeléül a báró lánya kiköp a padlóra, és Berzsenyi ekkor úgy érzi, mintha egy rég elmúlt században, egy nagyon szegény lakásban, valahol Szandecben, egy ismeretlen, gyönyörű zsidó lányt látna maga előtt, és elragadtatásában már előre mindent megbocsát neki, azt is, ami nem történt meg. A kopott, szegényes környezet, Elza egyetlen kérése apjához, hogy vigye el reggelizni, és a báró ijedelme, a lánya talán nélkülözött a titkos lányszöktetés során, tompítja Elza vakmerő kalandjának élét, és a dialógus ismét a komikum felé hajló kicsengéssel zárul.

Elza jól számított, a szökését követő mendemonda érdekessé teszi alakját. A Nádor utcai palota estélyein a vendégek színvonala ugyan csökken, a társasági események a terézvárosi búcsúhoz kezdenek hasonlítani, de a család úgy tesz, mintha mi sem történt volna, a vihar elül, és Berzsenyi báró hamarosan lányai újabb vőlegényjelöltjeivel dicsekedhet. Elza minden részletében előre megtervezett merész kalandjának hullámai következő jegyességét is eléri és el is söpri, a párizsi unokatestvér, Gaston Beer besétál Elza csapdájába, elhiszi, és meg is bocsátja, hogy Elza kalandos szökéséről nem ártatlanul tért vissza.

Az Elza és Gaston között elhangzó dialógus újabb adalékkal szolgál a család zsidó eredetéről. Szépapjuk, akinek ugyanolyan ocsmány képe volt, mint Gastonnak, lakodalmi mulattató volt, a hasonlatosság miatt nevezi Elza mókaembernek, rabulistának és Samukénak Gastont. A vőlegény viszont olyan okosnak tartja Elzát, mint egy egész rabbi gyülekezet.

A férjjelöltekről szóló dialógussorozat utolsó darabja Elza utolsó vőlegényéről, Gerzson Feriről szól. Elza és Blanka házasságkötési kísérletei sorában Gerzson Feri a tizenkettedik - és utolsó - vőlegény, Elza nem hiába kéri egy a leendő házasságukról szóló őszinte beszélgetésben, ne hagyja el, mert hol akadna olyan férjjelölt, aki vállalná a tizenharmadik vőlegény szerepét a Berzsenyi lányok mellett. A jegyesség mégis fölbomlik, a házassági terv mégis semmissé lesz, bár Elza utólagos elbeszélése alapján ez a kapcsolat volt számára a legvonzóbb. Gerzson Feri vagyonos, diplomás mérnök, bejárta Európa nagy gyárvárosait, régi patrícius, „első osztályú dzsentri”,22 rang és nemesség nélkül arisztokratának számít, gróf barátai révén a Nemzeti Kaszinó tagja. Elza szerint mindez többet ér, mint egy született arisztokrata, hiszen a tömeges bárósítással és az arisztokrácia elszegényedésével devalválódik cím és

76