Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Bakos Ferenc: Szindbád - Olvasó

BAKOS FERENC Szindbád - Olvasó Krúdy (vagy tán regényhőse, Szindbád) nem átallotta megosztani velünk férfi­as titkát: életében százhét nője volt - egy hiányzó szem, s kitelik a buddhisták száznyolc golyós imalánca... A mi időtlen (s nem ritkán: idétlen) főhősünk a bászrai szukban tett szert a harminchat szantálfa gyöngyből fűzött (mellesleg muszlint: eredeti rendelte­tése szerint az Allah dicsőségét hirdető) olvasójára - élete válságos óráiban azt morzsolja, morzsolgatja... Z I Z I Az újév másnapján, déli vonattal érkezett a d-i kastélyba, ahová egyszemé­lyes szakszervezeti beutalója szólt, és ahol egy ősz hajú, termetes bácsika - va­lahai munkásmozgalmi harcos, kardos feleséggel, „együtt terjesztettük a röp­lapot a vasgyárban!” - vitte a házat. Elutazása előtt, a szilveszteri tánc közben, még mielőtt az óra mutatói éjféli légyottjukon összetalálkozhattak volna, hogy pezsgődurrogtatás közben egye­süljenek, egy kék selyemharisnyás kacér nő azt súgta a fülébe:- Szöktessen meg engem, Szindbád! A pezsgők elhallgattak, a korhelylevesnek is nagy keletje támadt, és az újév még-minden-lehet hajnalán egy felhőjáték-homlokú asszony így szólt hozzá:- Ölelj magadhoz. Tarts meg engem, Szindbád. Szindbád az asszony ölelésének páratlan mósusz-illatával az orrában meg­szöktette a másikat, hogy a Makk Hetesben elköltött vacsora után, a ködbeve­sző fák ágainak néma meséjében térdelve megkösse a kibomlott cipőfűzőt a se­lyemharisnyás lábon. Jó érzéssel eleget tett hát a női kéréseknek, s mire a málhásszekér bakján borozgatva a kastélyhoz ért, beleszerelmesedett a világba. Ugyanezért az év eleji tél szinte verőfényes tavaszt játszott, ami egyrészt nagy semmittevéseket ígért Szindbád özönvíz előtti síléceinek, másrészt bokáig érő sárral kínálgatta a „Csodahajós” sárgabőr csizmáit. A kocsis, maga is nagy életszakértő, lemál- házás után megkínáltatott az egri bikavéres palackból; a tanult öreg végeérhe­tetlen korttyal öblítette le az imént a bakon Szindbádhoz inézett szentenciáit:- Látom, fiam, értesz a nők nyelvén: kabátod bélésén szerelem-szagot hor­dasz és halántékodon, korai ősz tincsekként, rejtett éji szállások dunyha-tollát. Ám talán mindent te sem tudhatsz. Hallgasd meg hát egy vén tapasztalt róka tanácsát: Soha ne sírj a nő színe előtt! Ne gondold azt, hogy a dacos, néma női könnyekért, elkeseredett pityergésekért, orrfújásos-bőgős átkozódásokért cse­58

Next

/
Thumbnails
Contents