Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész)

megdöbbent és álmatlan éjszakák tusái után megkérte az ügyészt, hogy kerülje el házukat. Akkor melegen szorítottak kezet, a szemök titokban könnybe is lábadt, de azután kiegyenesedtek és nem adtak tovább táplálékot a szóbeszédnek” (A szögletben"). A kisváros anyagi és emberi lepusztultságát, igénytelenségét hasonlóan írja le A szögletben és Jesensky A tanácstagja-. „Hogy este van, a helység még szegényebbnek látszik, mint nappal. Pár év előtt tűzvész pusztított végig a fó'utcán s a régi, kettős fedelű, széles alapzaté házak helyett vékony, dús cifrázású épületek emelkedtek, bádogtornyocskákkal, félrebillenó' erkélyekkel. Bár az elemi csapás óta sok idő telt el, az utcákon, tereken még mindig korom és pernyeszag érződik, amelyet nem lehet kiirtani. A városka szegény sorban van, vezetői azonban a korral haladó emberek kívánnak lenni s így színházat, vigadót építettek, azonban vízvezetékről és világításról nem vettek tudomást. Ugyanilyen rendezetlen a köztisztaság, a közbiztonság, aminthogy a városi közigazgatás egyáltalán gyönge lábon áll [...] Az alacsony helyiség kopott, sötétvörös papírkárpitjaival, megvakult tükreivel, kormos lámpáival undorító benyomást tesz, ezt azonban senki se veszi észre”“ stb. - „a városi vendéglőből kifolyik a csatornalé. Az egész piactér bűzlik tőle. [...] A városban szörnyű nagy a sár [...] Öt lámpa ég a városban, illetve égnie kellene a lámpáknak”“ stb. Jesensky hangját azonban az irónia és a humor enyhíti, nála a bajok oka - a korrupció és az emberi ostobaság — könnyen megállapítható, így orvoslásuk se látszik reménytelennek, Loviknál azonban mindez valami végzetszerű kilátástalansággal párosul. Szintén mindkét írónál szerepet kap a babona mint a lelki irányvesztettség megnyilvánulása: Jesenskynél első51