Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész)

Másrészt a szerző „megelégszik egy-egy életfordulat bemutatásával, s éppen abban mutatkozik meg művészete, hogy olyan eseményeket is megsejtet, amelyeket nem beszél el”17. Schöpflin Aladár szerint a novellák hangnemére a rezignáció nyomja rá a bélyegét: „Minden történeten halk, rejtett szomorúság lebeg végig [...]: az író nem lázad fel semmin, nem háborog, de a szomorúságán és a bágyadt mosolyán érzik, hogy közösséget tart alakjaival és történeteivel, csak éppen hogy ő már lelkileg átélte azokat a dolgokat, amelyekben ezek az alakok most előttünk vergődnek, és túl is van már rajtuk. Humora is olyan, mint a szomorú mosolygás, mint a túlélt és legyőzött bánat. [...] Egy harmóniába jutott jó ember csöndes beletörődése a világ gyógyíthatatlan szomorúságába ez a humor.”18

Mindez többé-kevésbé jellemzi az itt vizsgálandó három írást is, melyek közül azonban csak egy tekinthető egyértelműen elbeszélésnek (A Szent Mihály lova), a másik kettő közelebb áll a hírlapi tárcához (Breznóbányán, Zsolnát aszfaltozták). Azonban művészi eszközeik átgondoltsága, illetve az a tény, hogy a szerző méltónak ítélte őket a kötetbeli megjelenésre, jelzi, hogy az utóbbiak esetében az alkalmi írásnál többről van szó (hasonlóan Bohúny Hív a szülőváros, Szlovák világ és A rózsahegyi medve /., II. című írásaihoz). A fontiek szellemében rajznak is vehetjük őket, azzal a kiegészítéssel, hogy itt maga a város is önálló alaknak számít.

A három írásban a következő helyszínek és foglalkozások szerepelnek: vasútállomás, posztógyár, piac, főtér, főutca, park, a lövészegylet kertje, városi fürdő, templom, harangtorony, kocsma, kávéház, vendéglő, különféle boltok, temető, kastélyrom, iskola; kofák, zsibárusok, boltosok, polgármester, pap (esperes és püspök), csizmadia, ügyvéd („prókátor”), pincér, tűzoltó, iparosok. A különböző köztereken és a vendéglőn kívül nagy szerepet kap a vasúti állomás. Mindez abból következik, hogy a (mindhárom esetben egyes szám első személyéi) elbeszélő mindig utazó, látogató, akinek a vasút a kiinduló- és a végpontja. Az utazó célja a város (a közterek) és a városiak megismerése (ez elsősorban a vendéglőkhöz kötődik). Sebők egyetlen jellemző ételt emel ki, a sebes hegyi patakokban bőségesen található pisztrángot.

A Szent Mihály lova története a következő. Az elbeszélő egy kis vasúti restiben üldögélve, majd egy szakaszon együtt utazva velük megismeri a közeli kisváros néhány előkelőségét: a polgármestert, annak lányát, a vadásztársaság elnökét, az esperest és a rivális polgármesterjelölt fiát. Az idősebbek az átutazó püspököt köszöntik (akit azonban a hosszadalmas szónoklat közben továbbvisz a vonat), a fiatalok pedig titokban szerelmesek egymásba. Kapcsolatukat titkolniuk kell, mert a város két ellenséges pártjához tartoznak. A viszály oka „Szent Mihály lova”, az új temetési hintó, amely olyan szépre sikerült, hogy a képviselők hálából megszavazták, hogy a polgármester legyen majd az első, akit kivisznek rajta. A haldoklók és hozzátartozóik ezt egyre nehezebben viselik, ezért tör ki a pártviszály. Néhány év múlva az elbeszélő elvetődik a városkába, ahol épp az első temetés folyik az új hintóval, mivel meghalt a polgármester, de ez nem azonos a korábbival, hanem az ifjú apja, az új polgármester halt meg. A régi polgármester a társaságával tüntetőén nem vesz részt a temetésen, hanem a vendéglőben sörözik és búslakodik, hogy nem őt

45