Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész)
STURM LÁSZLÓ A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész) EMO BOHÚNY Emo Bohúny hét, az adott kor felföldi kisvárosáról szóló írásában (Hív a szülőváros, Szlovák világ, Szerelmes lett a tanár úr, A rózsahegyi medve I. és II., Két kérő, A sikkasztó) az egyszerű otthonokon és utcákon kívül a következő' helyszínek szerepelnek: temető, hullaház, vasútállomás, gimnázium, fasor, Kálvária, városháza, nyomda, papírgyár, korzó, posta, fogadó, kocsma, kaszinó, szálloda, söröző, bíróság, templom és különböző hivatalok. A következő foglalkozások és munkakörök fordulnak elő: tanár, iskolaigazgató, bíró, jegyző, ügyvéd, hajdú, csendőr, cigányprímás, karnagy-zeneszerző, lelkész, pap, püspök, hivatalnokok, asztalos, cipész, pék, hentes, pincér, kasszírnő, orvos, vándorszínész, sírásó, rendőrkapitány, könyvkiadó, szerkesztő, tűzoltó és komornyik. Látható, hogy a lista hasonlít a Jesensky műveiből összeállítottra, bár Bohúny az újságíráshoz jobban kötődő, néha tárcaszerű írásai kicsit tarkább összeállítást mutatnak. Bohúnynál is a különböző - alsóbb és felső beosztásban lévő - hivatalnokok kapnak nagy szerepet. Jesenskytől eltérően azonban a másik legfontosabb helyszín és szereplő az iskola és a tanár. Ennek magától értetődő oka van: az író az államfordulat idején még nem volt húsz éves, a magyar korszakhoz fűződő élményei diákkorához kapcsolódnak. Az elbeszélések világát alapvetően meghatározza az, hogy a többiektől eltérően Bohúny kizárólag az államfordulat után írta műveit. Az előadásmódra az emlékezésjelleg nyomja rá a bélyegét, állandóan szembesül a megírás és a cselekmény ideje. Az író akkor is szívesen helyez pár múltidéző sort a tulajdonképpeni elbeszélés elé, mikor az nem kapcsolódik közvetlenül a témához (Szerelmes lett a tanár úr, Két kérő, A sikkasztó). A Monarchia koráról szólva egyszerre jellemzi az írót az irónia és a nosztalgia. Az irónia a magyarosítást- magyarosodást kísérő visszás jelenségeknek, a merev társadalmi rendnek, a hivatalok önkényességének és hanyagságának és a viszonyok kisszerűségének, az emberek naivitásának szól. A nosztalgia pedig elsősorban az ifjúságnak, de az azt körülölelő jólétnek, biztonságnak, illetve a szlovák nemzeti mozgalom hőskorának. Az író többször szembeállítja a magyar hivatalnokok önkényességével, hozzá nem értésével, hanyagságával, tájékozatlanságával a szlovák közélet és irodalom jeles alakjainak önzetlen lelkesedéssel és hozzáértéssel végzett tevékenységét (többek között Országh-Hviezdoslavot, Hollyt, Srobárt, Jégét idézi meg). Az előbbieket elsősorban mint anekdotafigurákat mutatja be, az utóbbiakat pedig az emberi teljességet megillető tisztelettel. Hasonló, a 42
