Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza

A gyakorlat végére el kell érnünk, bogy Zehna ágát mindenki elviselhetetlenül a magáénak érezze (a te ágiadról van szó, cseszd meg!). Igyekezzünk megsejtetni, bog’ az apokaliptikus kupleráj övezte Prokrusztész-ágy Magyarországot, Zelma meg, a csenevész testű, abortuszban berendezkedett, félcédulás ripacsnő a nemzetet is jelképezheti, melyet Istók, eg antik isten reinkarnációjaként, szeretne megtermékenyíteni. Az ilyen gakorlatok során többnyire feloldódnak gátlásaink. Ha igazán sikerül felidéznünk ezeket a nyomorúságos és mégis magasztos egütthálásokat, ezeket a végeredményben mégiscsak szultáni menyegzőket, előfordulhat, bog elvörösödünk, netán zavartan nevetgélünk, miközben elmondjuk tapasztalatainkat. A gakorlat vetkó'zést is tartalmaz. Ne siessük el a mozdulatokat, hiszen pontosan kell követnünk a vetkó'zés fizikai folyamatát. Igen fontos, bog szüntelenül mozogjunk, ha ellenőrizni szeretnénk: csakugan lazák-e az izmaink. Mindvégig őrizzük meg ezt az ellazultságot, ne feledkezzünk meg azonban a mozgás logikájáról sem. Ha nem tudunk könnyen ellazulni, testünket nem az éizetek irányítják, hanem a megszokott mozdulatok. A gakorlat közben igekezziink megfogalmazni és hangosan kimondani mindazt, amit tapasztalunk („Borzasztó hangosan ketyegnek az órák!”; „Kurva hideg a vasrács!”; „Muszáj bömböltetni azt a rohadt rádiót?”; „Vedd már föl azt a kibaszott telefont!”; „Hererákot kap tőled az ember!” stb.). A szöveget nemcsak mondhatjuk, hanem énekelhetjük is, de ne előre meghatározott dallamra. (Mellesleg Kossuth Lajos azt üzente, mégpedig Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor és Széchenyi István nevében is, velük teljes egetértésben és közös képviselőjükként: elfogott a regi- mentnyi türelme, elege van a neki emelt boizalmas szobrokból, tessék mind eg szálig lerombolni; elege van a nevével díszelgő' műsorszóróból, tessék azonnal átkeresztelni, ezentúl jelentkezzen be A Paranoia Hangjaként, vág inkább Magar Majmok Manipuláldájaként; torkig van a sok vacak főutcával és térrel: korcs & csiint ér böszme ér paszkonca ér kutya ütő' ér kany halló ér simlis utódai nevezzék csak a moslék utcáikat és tereiket Besligás térnek, Testvérgilkos sikátornak, Padláslesöprés rakpartnak, Körömszaggatás sétánynak, Pufajkás fasornak, Kuporiság ösvénynek, Elhiilyülés sugárútnak, Tolvajok bulvárjának, Tehetetlenség útnak, Sunyi Megalkuvás körtérnek, Képmutatás köznek, Pártoskodás utcának; semmi köze a nevében osztogatott díjakhoz, de ha már cigarettával galázták meg az emlékét, elvárja tőlük, hog csótányirtót, patkánymérget, gumibotot és ún. „kereskedelmi televíziót” is nevezzenek el róla.) Ha sem az éneklés, sem a szöveg nem segít kifejeznünk, műit az érzet-felidézés során tapasztalunk, próbálkozzunk meg a halandzsával, ami egébként olyankor is kapóra jön, ha gondolatainkat nem akarjuk másokkal megosztani. A gakorlat közben ne valamilyen végeredmény elérésére törekedjünk, hanem hágjuk, hog a gakorlat magával ragadjon bennünket. Ne engedjük elkalandozni gondolatainkat, de ha mégis ez történne, igekezziink visszatérni koncentrációnk tárgyához: Zehna Prokrusztész-ágához. Végezetül legünk transzvesztiták („Az is bolond, aki nem lesz transzvesztita Magar országon!”), és csináljuk meg a gakorla- tot Zelmaként is, az ő léttapasztalatait jelenítve meg és szabadítva fel magunkban, hog ráocsúdjunk: az a fortélyos szenvedésre törekvés, ami őbenne megnyilvánul, valamiféle beavatottságnak vág kiválasztottságnak a jele. Lazító levezetésként éljük át és jelenítsük meg, hog néhány hetes magzat vágunk, és „művileg elhajtanak ” bennünket.

13