Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza
BÉRELHETŐ CSŐCSELÉK! TÖMEGGYŰLÉS? NÉPSZAVAZÁS? KÉPVISELŐVÁLASZTÁS? TÖMEGES ZARÁNDOKLAT KEGYHELYEKRE? PANNONBUNKÓ RT. OTROMBA NÁCI BAGÁZSRA, BAMBA KOMMUNISTA CSÜRHÉRE, LÖKÖTT KERESZTÉNY BŐGŐMASINÁKRA, AGYATLANNÁ GYÚRT KONZUMIDIÓTÁKRA, ÜTEMESEN HŐBÖRGŐ MÁSSÁGPO/ÁCÁKRA, TELIHATALOMRA ÉHES LIBERÁLIS HORDÁKRA VAN SZÜKSÉGE? NÁLUNK MINDENT MEGTALÁL AZ ON SÖPREDÉKE. ELŐPUHÍTOTT, MIRELIT AL|ANÉP. IUTÁNYOSAN, DISZKRÉTEN. LEÉPÜLT LUMPENELEMEK TETSZÉS SZERINTI MENNYISÉGBEN. NAGYBAN ÉS KICSIBEN. MILLIÓS TÉTELBEN IS. AZONNAL HÁZHOZ. UTCÁN ÁT IS. PANNONBUNKÓ A FRANKÓ! VASVERŐ Gyehenna tombol a parancsoló én szintjén megrekedt nyers szörnyetegben, a sötét ostobaság pokla. Amihez csak hozzáér, Zelma mindent elpoklosít. A méhe hullagyár, bérletet váltott az angyalcsináldába, sorozatban gyilkoltatja le a magzatait. Pasodoble húngaro: tá-ti-ti, egyet szülni, kettó't megöletni... „Hiába síp, dob, zene, harsona - megölt magzataim a fülembe zúgják átkaikat, túlvisítják a nonstop bömböló' műricsajt: vásári komédiázásaimat, csendgyilkoló, zenebonás walkmannel való lótifutásaimat; jaj, csak mindig körülöttem legyen a csorda, jaj, csak jártathassam a számat jó hangosan, hogy ne kelljen figyelnem se magamra, se másra!” A „csorda ”, a brancs, amely nélkül Zelma fél napig sem bírna meglenni: egy vidéki félamatőr-félprofi színtársulat (ámbár színésztársairól, vagy akár a csoport vezetőjéről, a „Mesterről”, az „elnök űrről” csak fröcsögő gyűlölködéssel, gyilkos rosszindulattal tud beszélni, órákon, vagy - ha van kinek - napokon át, ha meg nincs más hallgatósága, Lénának). A félprofi színész olyan, mint a félprofi bérgyilkos: drágán dolgozik, a megbízási díjat bezsebeli, de mert célozni nem tud, mindig melléje lő a kiszemelt áldozatnak. A drágán dolgozás azt jelenti, hog)> a valódi profi társulatoknál megszokotthoz képest itt százszorta több a tréning, a helyzetgyakorlat, a „próba”, temérdek nyavalygással, tököléssel, hisztériázással, álintellektuális vetyengéssel, önagyonülésezéssel, mindenekelőtt pedig a társulati tagok teljes lelki, szellemi, fizikai, anyagi kizsigerelésével, hogy aztán álló esztendőig tartó fene nagy nekikészülődések után kirukkoljanak valami szépelgő kutyagumival vág)' hightech ordenárésággal, valami olyan pocsékig
