Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza
2 MOLNÁR MIKLÓS Zelma zápszínháza A BOLOND ISTÓK ÉLETIRATAI CÍMŰ EREDETI MAGYAR KÓPÉREGÉNY TIZENKILENCEDIK LEVONÁSA „Akkor én most igazítok eg)' mákszemnyit a világon, és szétverem ezt a nekrofil záp- színházat: a rengeteg hazugságot, tévedést, félreértést és hülyeséget.” Kirántotta kardját, egy ugrással a színpad előtt termett, és soha nem látott dühvei és gyorsasággal rettenetes kardcsapás-záport zúdított a bábukra. Az egyiket csak eldöntötte, a másikat levágta, ennek fejét vette, amazt kettéhasította. Don Istók egyre ütött, vágott, szarkáit, szabdalt, úgy zuhogtak csapásai, mint a sűrű záporeső. Nem lehetett volna elhadarni, hogy ’elkáposztásítottalanítottátok\ és máris tönkreverte az egész színházat, diribbé-darabbá a zsinórzatot, a bábukat. A nézők közt szörnyű volt a felfordulás, menekült mindenki, amerre látott, a jegy szedők sikoltoztak, a világítók reszkettek, de még a bábjáték rendezőjének is inába szállt a bátorsága: inert - amint utóbb a zivatar elmúltával még esküvel is bizonyította - ilyen éktelen haragban még soha nem látta a garabonciást. Csak a Léna nevű kislány ült a helyén mozdulatlanul, mint eg)' letámasztott kócbaba. HÉTFŐ „Rheingold lovag, szerelemre lobbanva a szépségem, játékos képzeletem, zabolátlan ábrándokban és szárnyaló ideákban való gazdagságom iránt - kezdi mesélni az idegenvezető a lékai vár belső udvarára betessékelt népségnek -, szegény jobbágyszüleimtó'l elraboltat és a lékai várba hurcoltat - Na, ez érdekes - böki oldalba a fél fit a nő, kihívóan félresöpörve konformizmust és Hiedelmet, a színen való megjelenése legelső pillanatától lehengerlő repedtsarkúságot árasztva magából, biz- gatóan érzéki izgágasága martalóc hadaival szállva meg és aknázva alá minden terepet, ahová csak beteszi a lábát. —, majd elrablóimat busásan - Te, a busás, az, ugye, valamilyen hali — Az hát, hercegnőm! A lovag nyilván busából főtt halászlével fizetett a lány elrablóinak... — Én nem szeretem a halászlevet! - Híg fecsejéből úgy áll ki a rengeteg sipítozó »én« meg »én nem«, mint autósztrádára vetett deszkadarabból a százas szögek. - megjutalmazza. De keserűen kell tapasztalnia, hogy nem viszonzom lángoló - Rá akarok gyújtani. Van nálad gyufa? - Nem látod a táblát, hercegnőm: »Rauchen verboten«? - A fél fi agyába villan a megismerkedésük. Egy antikvárium ajtaján - barna pólóban és valami horgolt ágytakaró-szerű szoknyában - kihussan az utcára egy lobogó szőke hajú, gyönyörű piszkafa: csupa agresszív elesettség, tolakodó bizalmatlanság és ordító árvaság. Miközben az öngyújtójáért kotorászik, a járdára borul a táskája, a töméntelen kacat közt egy halom könyv is; mint utóbb kitudódik, az antikváriumban lopta őket, módszeresen így hizlalja a bibliotékáját (A bomlás kézikönyve, Nikomakhoszi etika, Haszid történetek, Jelky András kalandjai, Kolumbusz és más kannibálok, Ördög a keresztfán, Eg' 1
