Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Tóth Csaba: Költői architektúra
TÓTH CSABA Költői képarchitektúra* Abban a városban emlékeztek meg Bartha Lászlóról, ahol a festő három évtizedig élt és alkotott. Amikor Tihanyból Kőszegre költözött a hatvanas évek második felében, többen úgy vélték, akik ismerték addigi munkásságát, hogy a „vasfüggöny” szélárnyékában „elássa magát”, hiszen Kőszeg még Tihanynál is messzebb volt Budapesttől. Bartha Lászlónál ez a helyváltoztatás azonban Tihannyal ellentétben — ami mégis csak egy szükségmegoldásnak tűnt, ahogy mondani szokta, „partvonalon kívülre kerültem abban az időben” -, tudatos döntésnek tudható be. Szentléleky Tihamér közbenjárásának köszönhette a lehetőséget, aki nem sokkal előtte váltotta fel a veszprémi múzeumot a szombathelyi múzeummal. A meghívásnak köszönhetően a tihanyi apátság ideiglenes múzeumi lakásából költözhetett egy kőszegi műtermes lakásba - nevezhetjük villának is ahol is élete végéig a leghosszabb és legkiegyensúlyozottabb alkotói korszak következett be életében. Bartha László Tihanyban találta meg igazi önmagát, az építkező jellegű lírai tájstruktúrákat, ami az 1961 -es A Horn. áss-,\\ kezdődött, az 1962 -es Jégvilággá, az 1964-es Behavazott faluval folytatódott, és az 1968-as Jeges Balatonnal és a szintén 1968-as Befagyott Balatonnal zárult. Az apátság ablakából szinte merőlegesen látott rá a Balatonra, annak téli, rianásos rajzolatára, hálós szerkezetére, aminek köszönhetően a látványból fokozatosan tudott elvonatkoztatni egy lírai nonfiguratív konstrukció irányába. Egy fölfelé szűkülő trapéz alakú kom- pozíciós sémát kísérletezett ki azáltal, hogy a horizontot egészen magasra, szinte a kép felső vízszinteséhez emelte, a szűkülő trapéz pedig a perspektivikus térmélységet imitálta immár csak két dimenzióban. Ez az alkotási folyamat Vajda és Komiss útkeresésére rímel, ahogy ők a körülöttük lévő motívumokból, a látványélményekből kiszűrték az esetlegességeket, és fokozatosan, lépésről-lépésre csupaszították le a képi motívumokat olyan fokúra, hogy az már szinte absztrakt konstrukcióvá alakult a kezük alatt. Bartha Kőszegen ott folytatta, ahol Tihanyban abbahagyta. A műterem- lakás adottságai festői szempontból hasonlóak a tihanyiéhoz, ezúttal viszont nem a Balatonra látott rá, hanem magára a kisvárosra. A királyvölgyi kert magaslatán áll az épület, és annak nappalijából lenyűgözően szép kilátás nyílik a középkori eredetű, Ottlik Géza által maradandóan megörökített határvárosra. Az Egy kisváros topográfiája (1981) változatai tehát kézenfekvő módon születhettek meg így. Később görögországi, törökországi, horvátországi és erdélyi úti élményeiből hasonló módon konstruált képeket, a városkép-architektúrák szervezik képpé ezeket a kompozíciót. Ez a topográfiai szemlélet követhető nyomon ezentúl kisebb megszakításokkal - mint a Harc az angyallal (1970) ciklusa - egészen a késői képarchitektúrás kompozíciókig. Azonban * Bartha Lászlóról kőszegi emlékkiállítása kapcsán - 2006. április 9-30. 82
