Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Láng Gusztáv: "Tűnődés a bú-berzsenyes csolnak"
LÁNG GUSZTÁV „Tűnődés, bú-berzsenyes csolnak"* Tisztelt Ünneplő Közönség! Személy szerint hálás vagyok az évfordulóknak, mert kötelességre figyelmeztetnek. Akárcsak a szerény családi ünnepek, a születésnapok, házassági évfordulók. Hamis ugyanis a közhely, mely szerint nem egyetlen napon kellene gyöngéd figyelemmel fordulnunk szüléink, házastársunk, gyermekeink felé, hanem a másik háromszázhatvannégyen, melyek két évforduló között állanak. Ez ugyanis egyrészt lehetetlen, másrészt az évforduló figyelmeztet mindarra, amit e téren az előző ünnep óta elmulasztottunk, s ha ezt a figyelmeztetést csak kicsit is komolyan vesszük, máris esélyünk van arra, hogy az elkövetkező háromszázhatvannégy napon valamicskével gyöngédebbek és figyelmesebbek legyünk szeretteinkhez. Mi más lehetne a „kötelező gyengédség” egy nagy költő iránt, mint az, hogy újraolvassuk műveit? S hogy az újraolvasás során feltegyük magunknak a kérdést: mit mond nekünk a régen porladó poéta? Segít-e a múlt - esetünkben és Berzsenyi esetében a XIX. század eleje - jobban megérteni magunkat és jelenünket, a XXI. elejét? Ezért vagyok, mint mondtam, hálás az alkalomnak, hogy erre az újraolvasásra kötelezett, s a fentebb megfogalmazott kérdést feltétette velem. Mindössze ezt a kérdést szeretném itt, a költő szülőhelyén Önöknek továbbadni. A válaszokat nem, hiszen azok - ha igazán figyelmes volt „újraolvasásunk” - mindig egyediek és alanyiak; legfeljebb a felelet lehetőségeit és esélyeit. Tudom, van érvünk arra, hogy szívesebben ünnepeljük a klasszikusokat, mintsem olvassuk őket. Az önző, hétköznapi érveket - amilyen a „más dolgunk van”, „fontosabb kötelességek kötnek le” stb. - most mellőzném, és csak a legnyomósabbat idézem: ez éppen a köztünk tátongó két évszázadnyi időszakadék. Mely nemcsak naptárral és órával mérhető idő, hanem az irodalom megannyi változásával teljes. Berzsenyi és köztünk legalább öt irodalom- történeti korszak stílusforradalma áll: a közvetlenül őt követő romantikától a népiességen, nemzeti klasszikán át a modernség különböző fázisai következtek: Ady és nemzedéke szimbolizmusa, az avantgárd két-három iskolája, az újklasszicizmus, a későmodernség - s egy-két fontos fejleményt alighanem át is ugrottam. A két évszázad során tehát, melyről szóltam, az irodalom jócskán „elfejlődött” Berzsenyi életművétől, s mi, e fejlődés „haszonélvezői”, kétségtelenül más szándékokkal és más ízléssel veszünk verseskönyvet kezünkbe, mint a nagy költő kortársai. Anélkül, hogy irodalmtörténeti fejtegetésekbe bocsátkoznék, megemlíteném, hogy ez az „elfejlődés” egyben továbbfejlődés is volt. Ha például a Berzsenyit követő nemzedék csodálta Vörösmarty hexametereinek hajlékony* Elhangzott 2006. május 6-án Egyházashetyén, a Berzsenyi-emléknapon 73
