Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Elzbieta Cygielska, Bohumil Doležal, Antoni Kroh

A cseh kulturális életet akkoriban - még a szlovákhoz képest is - elég sivárnak láttuk, néhány kiváló írón kívül (elsó'sorban természetesen Hrabalra gondolok) szinte senkit nem tartottunk figyelemre érdemesnek. Tudtuk persze, hogy van egy másik cseh kultúra, külföldön - és odahaza illegalitásban de azt is tudtuk, reménytelen volna megpróbálni azt, hogy e kultúrának megjelentessük a termékeit Magyarországon az első nyilvánosság fórumain. Kíváncsi voltam tehát, ki lehet a prágai levélíró. Válaszoltam a levelére, és ezzel kezdődött a barátságom Bohumillal. Kiderült, hogy negyvenévesen kezdett magyarul tanulni, és ő is azok közé a cseh értelmiségiek közé tartozik, akiket Csehszlovákia 1968-as megszállása és a kommunista restauráció után eltávolítottak a cseh szellemi életből. Érdekes ténye művelődési kapcsolatainknak, hogy milyen vonzereje volt az 1980-as évek elején a prágai magyar kulturális központnak. Szabadabb légkörben folytak a rendezvények, a filmbemutatók, a vitaestek stílusa sokkal nyitottabb volt, mint a merev korlátok között botladozó hazai művelődésé. Járt ide, a Vencel tér sarkára Prága szellemi életének számos kitűnősége, a cseh kultúrából nem egy kitiltott értelmiségi. Bohumil Dolezal, aki akkoriban technikusként kereste a kenyerét, még a nyelvtanfolyamra is beiratkozott. Nem hiába, hiszen amikor azután találkoztunk Pesten, igyekezett velem következetesen magyarul beszélni. Érződött a kiejtésén, hogy nem gyermekkorában barátkozott meg ezzel az idiómával, s a mondatokat sem pörgette olyan gyorsan, mint mifelénk mostanában a fiatalok, de igényesen beszélt, kicsit keresvén és meg is találván a megfelelő szavakat.

Elmagyaráztuk neki, mire szerveződött a Bethlen Gábor Alapítvány, fölajánlottuk, legyen egy hétre a vendége. Akkoriban ők már szervezték Prágában azokat a kis csoportokat, amelyek magjai lettek a demokratikus Csehszlovákiának. Egy budapesti és egy prágai találkozás alapozta meg későbbi kapcsolatunkat. A Bethlen Gábor Alapítvány vendégeként a Műszaki Egyetem kollégiumában kapott vendégszobát, és ott a diákklubban tartott előadást. Ismeretes, bár sajnos nem eléggé, hogy milyen fontos szerepe volt az úgynevezett klubmozgalomnak a független nyilvánosság megteremtésében. Ezek a klubok a hatalom beletörődésével működhettek, a ’80-as évek közepén a szabad gondolat fórumaivá váltak. 1987 őszén Bohumil barátunk a XIX. század egyik jeles cseh írójáról-gondolkodójáról, Karel Havlícek-Borovskyról és a cseh liberalizmusról tartott előadást. A kibontakozó vitában persze többet kérdezték a csehszlovák-magyar viszonyról, a szlovákiai magyarok helyzetéről, s ő lassan forgatva a magyar szavakat, önkritikusan szólott, túlzások nélkül. Akik provokációra vártak, azoknak csalódniuk kellett. A kölcsönös megértés szelleme vette birtokba a klubtermet. Ezt az előadását azután megjelentettük a Hitel egyik első számában, még 1988 végén. Első magyar nyelvű publikációjának nem sokáig örülhetett, hiszen előtte részt vett szeptemberben a Magyar Demokrata Fórum esztergomi rendezvényén. Ezt pedig nem vették jó néven az elvtársak, és nemcsak a szocialista országokba érvényes útlevelét vonták be, hanem a gyanús magyar folyóiratot is elkobozták tőle.

Prágában én még az előző évben jártam K. L. barátommal, mind a ketten valamely hivatalos kiküldetésben mentünk Csehszlovákiába, ám tartózkodá67