Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Elzbieta Cygielska, Bohumil Doležal, Antoni Kroh

sunk második felében a szerveződő Csehszlovák Demokratikus Kezdeményezés vendégei voltunk. Bohumil barátunk lakásában kaptunk szállást, nem messze a Masaryk pályaudvar emlékezetes szecessziós épületétől. Cseh barátainkkal egy másik helyen jöttünk össze egy kisebb tanácskozásra történelmi és jelenbeli kapcsolatainkról. Nem éreztem különösen konspirativ hangulatúnak a szombat délutáni találkozót a prágai polgári lakásban. Még olyan feszültség sem villanyozta a levegőt, mint amilyen a krakkói repülőegyetem szemináriumán szinte delejes erővel hatott. Tárgyszerű megközelítések jellemezték a hozzászólásokat, cseh barátaink illúziók nélkül vették számba a lehetőségeket. Forradalmi hangulatot egyáltalán nem éreztem. Az viszont kétségtelenné vált számomra, ha kedvező irányba fordulnak az események, úgy fogják magukról lerázni a csehek a kommunizmust, ahogy a kutya a vizet. Bohumil Dolezallal azután mint a csehszlovák szövetségi parlament képviselőjével találkoztam, később pedig nemzetközi konferenciákon Prágában, Bécsben és egyebütt. Nem is szólva arról, hány helyen Magyarországon - Debrecentől Szekszárdig és Lakitelektől Tokajig. Politológusként, történészként, közíróként tárgyilagosan elemezte XX. századi kapcsolatainkat, s azt is világosan bemutatta, milyen hibákat követett el a cseh politika Magyarországgal szemben. O az a cseh publicista, aki nem egy alkalommal mutatott rá arra, milyen tragédiát jelentett a magyaroknak Trianon. írásai számos folyóiratban és újságban magyarul is napvilágot láttak. A mi tartozásunkat rónánk le azzal, ha megjelentetnénk magyar és középeurópai témájú írásait gyűjteményes kötetben a mi nyelvünkön. Ha nem volna egy kissé furcsa ez a fordulat, azt mondanám, ő a mi csehünk.

Rangos nemzetközi rendezvényen voltunk egyszer együtt Marienbadban. Egy japán alapítvány támogatta a konferenciát, a négycsillagos szálloda mindenben kielégíthette a résztvevőket. Finom és bőséges koszton tartottak bennünket. Az egyik vacsoránál pompás tál került elénk az asztalra, egyszer csak átszól hozzám Bohumil a szomszéd asztaltól magyarul, félbeszakítva az angol-német diskurzusokat: Ugye, Csaba, azért jobb volt ennél a pacalpörkölt Patajon!

68