Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Kovács István: A tizenhatok pere
nem akarták az egyre terhesebb lengyel kérdés miatt kockáztatni. Lelkiismeretüket azzal nyugtatták, hogy Sztálin enyhe ítéletet helyezett kilátásba. Ennek fejében viszont a Nemzeti Egység Ideiglenes Kormányával kapcsolatban majdhogynem maradéktalanul az ő elképzelése érvényesülhetett. A június 18. és 21. között lefolytatott koncepciós per során a „tizenhatok” többségét rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre ítélték. Leopold Okulicki kapta a legsúlyosabb büntetést: tíz év börtönt, Jan Stanislaw Jankówskira nyolc évet, Stanislaw Jasiukowiczra öt évet róttak ki. Ok sohasem tértek vissza Lengyelországba. Mindhárman szovjet börtönben haltak meg. Antoni Pajdak szintén öt évet kapott. Büntetésének letöltése után adminisztratív döntéssel Szibériába küldték anélkül, hogy közölték volna vele, mikor térhet vissza. Krasznojarszkban dolgozott favágóként. Csak Sztálin halála után, családja energikus törekvésének eredményeként térhetett vissza 1955 augusztusában Lengyelországba. A börtön és kényszermunkatábor olyannyira nem törte meg, hogy 1976 szeptemberében egyik alapítója volt a Munkásvédelmi Bizottságnak (inkább: Munkásvédő). Az ítéletek egyébként sztálini aránnyal mérve valóban enyhék voltak. E tekintetben a generalisszimusz igazat mondott szövetségeseinek. Mi több, Kazimierz Kobylarískit és Józef Stemler-D^bskit felmentették. Ami azonban késett, nem múlott: a több éves börtönt ők sem kerülték el. Kobylaríski, mihelyt hazatért Moszkvából, öt párttársával levelet írt Boleslaw Bierut államelnöknek, akiről nyilván sok mindent gondoltak, csak azt nem, hogy az NKVD ügynöke. Beadványukban azt követelték, hogy biztosítsa a Nemzeti Párt jogszerű működését. Kobylarískit azonnal letartóztatták, s csak 1956 őszén szabadult a börtönből. Józef Stemler-Dgbskit, aki hazatérése után a Lengyel Vöröskeresztben dolgozott, csak 1950-ben tartóztatta le a Biztonsági Hivatal. O is Gomulka 1956-os hatalomrajutásának köszönhette, hogy kiengedték a börtönből. A moszkvai per kapcsán egyedül a lengyel kommunisták vezetője, Wladys- law Gomulka tiltakozott félszegen Sztálinnál. O is csak amiatt, hogy a „tizenhatokat” Moszkvában és nem Varsóban állítják bíróság elé, mivel ez - úgymond - árnyat vet az új, népi Lengyelország sokak által kétségbe vont szuverenitására. Az Nemzeti Egység Ideiglenes Kormánya 1945. június 28-án alakult meg. A legfontosabb posztokon az Ideiglenes Kormányhoz képest nem történt változás. A miniszterelnök is Osóbka-Morawski maradt. Helyettese Gomulka mellett Stanislaw Mikolajczyk lett. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia július 5-én elismerték a Nemzeti Egység Ideiglenes Kormányát, s egyúttal elismerésüket visszavonták Arciszewski londoni kormányától... Lengyelország történetében új korszak kezdődött. 64
