Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Kovács István: A tizenhatok pere
ciát, amelyen „Ivanov” tábornok és esetleg Zsukov marsall is részt venne. Mivel a tárgyalásokba a londoni lengyel kormányt is be kellett vonni, a lengyel delegáció tagjai az emigráns kormánnyal való előzetes egyeztetés céljából Londonba repülhetnek. A március 27-én megjelent első három lengyel küldöttel - Jan Stanislaw Jankowskival, Okulicki tábornokkal és Kazimierz Puzakkal, a Nemzeti Egység Tanács elnökével - maga Szeröv közölte az NKVD pruszkówi székhelyén, hogy nem Londonba, hanem előbb Moszkvába visz az útjuk. De ugyanezen a napon Stemler-D^bskit is letartóztatták, aki tolmácsi funkciói mellett a honi képviselet tájékoztatási ügyosztályának miniszterhelyettese is volt. Az orosz fővárost jól ismerő Puzak tudta, hogy amikor a Színház (az akkori Szverdlov) téren nem jobbra, hanem balra fordul velük a kocsi, útjuk a Ljubljanka utcai börtönbe vezet. Kazimierz Baginskit, a Nemzeti Egység Tanács elnökhelyettesét, és a Nemzeti Egység Tanács különböző pártállású tagjait, Adam Bient, Józef Charcinskit, Eugeniusz Czarnkowskit, Kazimierz Kobylanskit, Stanislaw Michalowskit, Stanislaw Mierzwát, Zbigniew Stypulkowskit, Feliks Urbanskit, valamint a londoni kormány honi delegáltjait, Stanislaw Jasiukowiczot és Antoni Paj dákot már az NKVD pruszkówi székházában letartóztatták, anélkül, hogy ők erről tudomást szereztek volna. A letartóztatás tényét baráti kézfogás jelentette. Feltűnő volt ugyan, hogy az őket a repülőtérre szállító gépkocsikat páncélautók fogták elölről és hátulról közre, de a lengyelek igyekeztek nem gyanakodni. Amikor felszálltak a rendelkezésükre bocsátott liberátorba, némileg megnyugtatta őket, hogy a nemsokkal azelőtt az NKVD által letartóztatott Aleksander Zwierzynskit ott találták öltönyben, nyakkendőben, bár arcán és tekintetén látszott, hogy valami nincs rendben. Csapdahelyzetük akkor tudatosodott a lengyel „küldöttekben”, amikor kiderült, hogy a repülőgép nem nyugatnak, hanem kelet felé fordult. Ekkor közölték velük, hogy a szovjet fővárosba repülnek, ahol a három lengyel vezető társaságában magas rangú szovjet vezetőkkel fognak tárgyalni, s ott találkoznak majd az ugyancsak Moszkvában tartózkodó Eden brit külügyminiszterrel is. A gép azonban nem Moszkvában landolt, mivel a város fölött - ködös időre hivatkozva - nem kapott leszállási engedélyt. A rádióösszeköttetés is megszakadt a földi irányítóközponttal. A gépet 300 kilométerrel távolabb, Ivanovo- Voznyeszenszkben, egy havas mezőn tette le a sápadt pilóta, miután elfogyott az üzemanyaga. Baginski emlékiratában megjegyzi, hogy a pilóta csodával határos megmenekülésről beszélt, „s az volt a gyanúnk, hogy a repülőgépet velünk együtt el akarták pusztítani”. Bien is hasonló véleményen van: „Belémhasít a gondolat: a repülőgépnek csak a felszállását tervezték be, a földet érését nem...” A delegáció egy nappal később, március 29-én ért Moszkvába. A szerencsés földet érés fölötti öröm önkéntelenül eloszlatta a lengyelek gyanúját. A főváros felé vonatozva megbeszélték, hogy melyikük fog az őket köszöntő beszédre válaszolni. Ilyenre azonban nem került sor. A néptelen peronon többen várták őket, s egy szalmakalapos magas férfi lépett elő az üdvözlésükre. Ezt követően a rájuk várakozó autókba már nem választékos udvariassággal 62
