Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Kovács István: A tizenhatok pere
foglalt el a Lengyel Szocialista Párt Szabadság, Egyenlőség, Függetlenség szárnya is. A jaltai konferencia előkészítése során, 1945 januárjának második felében a brit külügyminiszter-helyettes, Orme Sargent azzal a kérdéssel fordult a londoni lengyel kormány nagykövetéhez, Edward Raczyrískihez, hogy adja át a lengyelországi földalatti szervezetek vezetőinek névsorát. A nagykövet Arciszewski miniszterelnökkel egyeztetett megbeszélése után azt a választ adta, hogy a honi Nemzeti Egység Tanács beleegyezik abba, hogy a földalatti mozgalom és a Honi Hadsereg vezetőinek listáját a rendelkezésére bocsássák, amennyiben a britek garantálni tudják biztonságukat. Averell Harriman és Archibald Clark-Kerr már február 23-án átnyújtották Molotovnak azon lengyelek névsorát, akiket érdemesnek tartottak az egységkormányba meghívni. Magyarul: brit diplomata leplezte le Moszkva előtt a lengyel ellenállási mozgalom vezetőit. A névsort Molotov azonnal továbbította Ivanov, igazi nevén Ivan Alekszandrovics Szeröv NKVD-tábornoknak, aki egyúttal belügyi népbiztoshelyettes is volt. Rangját és hatáskörét mi sem bizonyíthatja jobban, hogy ugyanarról a generálisról van szó, aki majd 1956. november 3-áról 4-ére virradó éjszaka Tökölön a magyar tárgyalóküldöttséget Maiéter Pállal az élen letartóztatja. Szeröv mint a „lengyel ügyek szakértője” tevékenyen részt vett a lengyel hadifogoly tisztek 1940-es lemészárlásának megszervezésében is. 1945 elején Szerovék tudomására jutott, hogy a földalatti Lengyelország polgári vezetői a Varsót övező településeken találhatók. Az I. Belorusz Front parancsnoka, Georgij Zsukov marsall már február közepe óta kereste a kapcsolatot Leopold Okulicki tábornokkal, a Honi Hadsereg volt főparancsnokával. A Nemzeti Egység Tanács főbizottsága azonban olyan döntést hozott, hogy Okulicki ne fedje fel magát. Az elővigyázatosság nem ártott, mert az NKVD és a lengyel Biztonsági Hivatal március elején átfésülte a főváros környéki településeket, amelyek lakossága Varsó kiürítése után jelentősen megnövekedett, s a Nemzeti Párt, a Munkapárt és a Nemzeti Egység Tanács több tagját letartóztatta. 1945. március 6-án Jan Stanislaw Jankowski, a londoni lengyel kormány honi képviselője, másnap pedig Okulicki kapott levelet Szeröv megbízottjától, Pimjonov ezredestől, aki ugyanazt a szerepet játszotta Varsóban, mint tizenegy évvel később Malinyin tábornok Budapesten. „Amit mondani lehet, az csak annyi, hogy az »Ivanov« vezérezredessel tervezett találkozónak azokat a kérdéseket kell feltétlenül megoldania, amelyek kétlem, hogy más úton megoldhatók lehetnének” - írta talányosán Okulicki tábornoknak Pimjonov. Pimjonov nemcsak Jankowskival és Okulickival, hanem a különböző polgári pártok - Néppárt, Nemzeti Párt, Munkapárt, Demokratikus Egyesülés, Lengyel Szocialista Párt - képviselőivel is felvette a kapcsolatot. A március 17. és 20. között folytatott megbeszélések során a lengyel vendégeknek a pártjukat érintő különféle kérdésekre írásban kellett válaszolniuk - a leendő együttműködés feltételeként. Március 21-én Pimjonov javasolta Jankowskinak, hogy egy héttel később a pártok képviselőivel együtt tartsanak egy közös konferen61
