Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)
kénes vizek fakadnak, melyek Alhévíz fürdőit táplálják, a Gellértet, a Rudast, a Ráczot; és a föld mélyén - legalábbis így állítják egyes delejes tekintetű, fiatal nők, akikkel majd leginkább a Liszt Ferenc tér környéki misztikus teázókban lehet találkozni - lidérces fényű lámpákat lóbáló törpék keresik azt a követ, melyre a felszínen élőknek a boldogsághoz lenne igen nagy szüksége. Sokszor nem is sejtik a felszínen élők, mekkora szükségük lenne a törpék mágikus erejű kövecskéire. Elvadult bodzabozót sunyit a ház mögött. Szakállas, elvadult ember a ház tulajdonosa. Egyetlen szenvedélye valami titkos tudás, melynek lényegéről hallgat. Szívélyesen tessékeli beljebb megszeppent látogatóit: olyan szobában kínálja őket hellyel, melynek egyetlen, lőrésszerű ablaknyílása a Citadellára néz; majd százötven esztendőtől fogva tűzpárbajra óhajtja invitálni a monstrumot ez az ablak. Csutorás, Ágnes és a bogár, akit most már tényleg leginkább Pestinek, Pesti Kornélnak nevezhetünk, óvatosan telepednek az alájuk tolt és álmosan nyöszörgő hokedlikre, mintha attól tartanának, azonnal titkos üreg nyílik alattuk és elnyeli őket, ha az ülőkére nehezednek... Szinte maguk sem tudják, hogy jutottak be ebbe a házba. Megriadnak, amikor csodabogár vendéglátójuk opá- los poharakat helyez a konyhaabroszra. (Csutorásnak vannak a borral kapcsolatban vidéki kalandjai: somogyi fukszos borok és másnaposságot okozó lőrék.)- Krammer. Krammer Gyula. Ismerem. Mért invitálta beljebb őket ez a mackós törpe? Talán mert tanácstalanul topogtak a rongált kőkerítés előtt? Megérezte az István és Ágnes közt csaknem kisülő feszültséget? És mért említette neki azonnal Csutorás, hogy attól tart: valaki követi őket; egy rejtélyes alak, akit talán ismer, de inkább mégsem; aki mostanában mégis szinte naponta felbukkan, belepislog az életébe?- Ne azoktól féljetek, akik a nyomotokba szegődnek - magyaráz a megszállott, manó-külsejű házigazda, aki mintha nem rájuk, hanem a hátuk mögé vagy a fejük fölé nézne -, hanem azoktól, akik előttetek járnak: mert ezek utakat és ösvényeket taposnak nektek, és ti jártok az ő nyomaikban. Tisztogassátok az ösvényeket és ápoljátok az erdőt! Krammer (legyint), majd meglátod. Meglátjátok. Rá fogtok ismerni, amikor eljön az idő. Nem veszélyes. Nagyobb varázslat van itt! Amit keresünk, felszín alatt lappang, sötétben. A mélyben: veszély és átok; huh! jobb erről nem beszélni... Napfényre hozva ajándék és áldás az, amiről beszélek nektek. Nem akárki szabadíthatja fel büntetlenül a rettenetét. Ha valaki bizonytalan kézzel nyúl a szőlőtőhöz, megsérti; a gondos szőlőkertész kezében íróvessző a szemzőkés, két ölelő kar a metszőolló. Hittétek volna, hogy szőlővesszőt találtok a Gellért-hegyen? Ugye nem? A Gellért-hegy és a szőlő, mondják, ma már egymást taszító fogalmak... Am tessék, a magatok szemével láthatjátok. Szőlőtőke, nem is akármilyen! A szőlők öregapja! Ez a legnagyobb mágia: a gabona, a dinnye és a szőlő, ez a három; de a leg53
