Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)
nagyobb mégis a szőlő. Minden évben három puttonnyal szüretelek e tőke terméséből. A fürtöket leszemezem, a szemeket egyenként válogatom át, nehogy a présbe tisztátalan, penészes vagy satnya kerüljön. A satnya kivettetik a présből. A hordót, melyben a must kiforr, a pálosok számára készítették azok, akik még tudták, mi a hordó; azok a régi emberek még mesterek voltak... tőlük maradt rám ez a hordó. A hegy gyomrába vezető alagút oldalkamrájában tartom - itt éppen megfelelő mértékben érik a föld alól feltörő, kénes gőzök, a gyógyvizek kipárolgásai. A borok királyát a hegy torkában érlelem Márton-napig: a föld alatt való érlelés ugyanaz a bornak, mint a szőlőnek a napfény. A kiforrt mustból harminchárom palack bort szűrök. A palackok űrtartalma évről évre változik a termésnek megfelelően: nincsen két egymást követő esztendőben ugyanannyi bor. Harminckettőt a barátaimmal szürcsölgettem el; a harmincharmadikat félretettem: éreztem, idén látogatóim lesznek. Ez a harmincharmadik palack - vesz elő egy pókhálós, zöldessárga üveget az öreg; mintha valóban arra várt volna a stelázsi alsó polcán a kis potrohos, hogy ők belépjenek az ódon kőboltívek alá, melyeket még talán a törökök építettek, és végighallgassák a házigazda megszállott monológját. - Kóstoljátok meg. Hogy ízlik egy ilyen magamfajta vénember Gellért-hegyi személtje? Valamit elárulok! - suttog az öreg, és a boltív zárókövére veti a tekintetét. - A borok királya ez... Aki belekortyint, meglátja magát a pohár alján. Az igazi énjét... Amilyennek a valódi Isten, a kimondhatatlan nevű Úr látja... Azt, ami a leglényegesebb...! Összerezzennek, amikor a dugó fojtottan pukkan. Az öreg mindhárom poharat teletölti, de - később eszmélnek rá — magának nem tölt a hasas palackból. Mind Csutorás, mind Pesti kíváncsian issza ki a lőrét (köztünk maradjon: mert az), de Ágnes titokban elönti a földre... (Utóbb állítja, hogy habzott a kövön az ital.) Mindketten állítják: az üres pohár fenekén torz, majomszerű figurát pillantottak meg...- A közelben lappanghatott Iván Dezső kincse - borzong hónapok elteltével is az amúgy észember Lakat, amikor a bor ízére gondol -, azért éreztünk hideget gyomor-tájon. Folytatjuk 1 1 Anonymus 1, 6-7. ; Kézai 4,2; 10. ■' I. Móz 10,8. 54
