Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)
saságában. (Csutorás tudja, hogy volt szerelme szeret bóklászni a Gellért-hegy oldalában.) - Szia, Isti, örülök, hogy összefutunk. Csapódsz? - kérdezi, és szemügyre veszi Csutorás társaságát. Érthetetlen Csutorás zavara: - Most... sétálok az ismeró'seimmel... - mondja, és félszegen tornáztatja a vállát.- Ki volt ez a lány?! - kérdezi később Ágnes egy villakert terméskő falának dőlve. (Olyan, mint egy kőfal előtt indázó növény, egy eleven kérdőjel.) - Be sem mutattál neki... ! (...)- Szomszédotok? És mért azt mondtad, hogy „egy ismerősöd” vagyok?! („— Hozhatod a függelékeidet is!”) („- Nincsenek függelékeim. Nem vagyok koronázási ékszer. Hahaha.”) (...)- Nem volt szexuális kapcsolatunk. Megpróbált elcsábítani. Hétvégére engedtek haza a seregből... náluk voltunk, levetkőztetett. Szó szerint. De ha már ilyen diszkréten rákérdezel: képtelen voltam; és azonnal elszálltam, amikor a kezével próbált izgatni.- Mért kínzol ezzel?- Azt mondtad, érdekelnének végre a nemi ügyeim. Sajnos csak ez az egy nemi ügyem volt előtted.- Mért nem mondtad, hogy nem zárult le benned ez a kapcsolat?- Nagyon rá vagy kattanva erre az ügyre.- Te pedig be vagy kattanva.- Csak tudom, mi zárult le, mi nem... (Valljam be, hogy hónapokon át lestem a gangon, és miatta költöztem el a Bartók Béla útról?) A kőkerítésen csupasz szőlőtő hajol keresztül, valóságos szőlőfa. Megvastagodott, gubancos, érdes kérgű tőke, metszetlen-buja vesszőkoronával. Ez keretezi a kőfalba süllyesztett kaput, mely - mintha csak őket várta volna - kinyílik lassan, mint egy jelenés.- Hát mégis történik valami misztikus! - lélegzik fel Ágnes. Mi lappanghat egy ilyen régi, Gellért-hegy oldali kertben? Terméskővel fedett épület, melynek kéményébe bekapaszkodott az idő; a fúgákból az északi szél rég kimosta a cementet, és itt-ott átlátni a kormos kéménytesten. A tetőt olyan cseréppel fedték, melyet még a királyi vasút szállított fedetlen tehervagonokon Nagy-Kikindáról; akik értenek hozzá, hódfarkú cserépnek hívják ezt a fedést. A ház valaha zöldre volt vakolva. Ez ma alig kivehető. A tavasszal meztelenül burjánzó vegetáció mintha körülölelné a hidegben: a csupasz növényi karok fészkében kő-fióka piheg. A birtok alatt kidőlt-bedőlt alagút lappang, melyen át a hegy gyomrába lehet leszállni, a pálosok több méter betonnal beöntött bejáratú sziklatemplomába, egy titkos lejáraton; és még annál is mélyebbre: oda, ahol a forró, 52
