Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)

Valahogy föleszmél: - Jól van. Mondtam már: hívhattok Kornélnak! - jegyzi meg váratlanul, és kimódoltan biccent. (Megszokták, hogy összefüggés nélkül beszél.)- Az egészet szőlő borította egykor... Krúdy valamennyi bőse rajongott a Gellért-hegyi szemeltért ...! - jegyzi meg Csutorás, és tolakodóan körülnéz. (Út közben nem győzi kérdezgetni, hogy „hol van már az a kincs”.) - Barátom! Hol lát On itt szőlőt? - válaszol ekkor Ágnes, s így öntudatlanul megvédi a volt bogarat.

A Gellért-hegy Rupp Jakab nevezetes térképe szerint (Budapest, Magyarország fővárosának térképe a XII1-XVII. századig: megjelent a szerző Buda-Pest és környékének helyrajzi története című munkájának mellékleteként Pesten, 1868-ban) jóformán néptelen. Az Alhévíznél, ahol most a Gellért fürdő áll, Erzsébetfalva nevű település; fentebb, a mai Szarvas tér környékén viszont Kelenföld található, ahol „Keve vezér alatt Detrik és Macrinus római hadfőnökök ellen a Dunán először átkelvén, a mostani Sz. Gellért hegy aljához értek, és a helyet »kelés« magyar szó nyomán Kele?n- vagy Kelény földnek, a hegyet pedig Kelem- vagy Kelény béreznek, később pesti hegynek nevezték; a folyampart mind két részén Magyar- és pesti-rév nevet viselt.”

A hegy egészét, szintúgy a mai Tabán (akkor: Kispest!) fölött emelkedő Nyárs-hegyet e nevezetes atlaszon incifinci cérnahurokhoz hasonlatos ákom- bákomocskák: a szőlő grafikai jele borítja.

„Ismeretes Sz. Gellért első Csanádi püspöknek halála, kit a pogánysághoz ragaszkodó dühös nép I. András király trónraléptekor Budán megkövezett és a pesti hegyről letaszított 1047. — Az esemény színhelyén a hegy csúcsán, vagy mint mások helyesebben vélik, alján a külvárosban, a vértanú tiszteletére templom épült, melynek alapítójának magát András királyt mondják. (...) A templom fekvéséről és későbbi sorsáról mit sem tudunk, valószínű azonban, hogy több más egyházzal vagy a török betörésekor vagy később pusztult el, egyedül emléke maradván ...” - jegyzi meg az említett munkában Rupp Jakab.

Csutorást bántja Ágnes közbeszólása. Éppen átengedné magát irodalmi emlékeinek. Könnyűség párája leng a műanyag- és papírhulladékkal berakott cserény mentén: a ritkás-elhagyott északi erdőn keresztül a hely legeldugottabb villasorához, a várkastélyt imitáló téglacsempés palotához érkeznek. Még mielőtt elhagyták volna az erdőt, Csutorásnak intuíciója támad: árnyék követi őket loppal a természet csupasz, ám ébredező ösztönöktől duzzadó, szürke kérgű oszlopai közt. Eszébe jut, hogy nem először van ilyen „intuíciója”. Eszébe ötlik, hogy nem mesélte még el Krammert; a különös, piaci találkozást, és hogy nem sokkal később a lakásukon is kereste ez a gyanús alak. Már-már belekezdene, de megtorpan - talán, hogy ne izgassa egy ideje amúgy is feszült barátnőjét.

Egy „fátumos találkozás” úgyis felzaklatja őket, megzavarva a könnyű sétát. A Kelenhegyi lépcsőnél, a kacskaringózó Kelenhegyi út középső szakasza fölött váratlanul Csúti Anna bukkan fel, egy dán dog és egy vidám külföldi tár51