Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)

tott a mellett, hogy — bármilyen kényelmetlen számukra ez a nem hívott vendég - legalább tavaszig náluk „lábatlankodhasson”.

Higanymozgású? Valóban. Napokig tart, amíg testét sikerült megszoknia. Aligha csoda. Egy idő után már nem handabandázik a kezeivel. Az olcsó porcelánban, törékeny konyhai eszközökben sem tesz tetemesebb kárt. Pedig nem csupán a mozgást kell elsajátítania (megváltozott végtagjait eleinte nehezen koordinálja), a tárgyak sokaságát kell „magához szelídítenie”: megérteni, mi hogyan működik, mi mire való. Könnyen tanul, mint egy gyerek; és adottságai - állapítják meg szállásadói - rendkívül jók. Am mindaz a „katy- vasz”, amely fejében támadt „az ismeretek helyén” (ahogy Csutorás fogalmaz), nehezen ülepszik le. Sehogyan sem tudja helyre tenni a rá zúduló számtalan újdonságot. - A Gellért-hegyet egy, a mai Kazahsztán területéről származó hadiipari kisvállalkozó alapította - állítja például egy magányos séta után határozottan. (Mert az első napokban is egyedül jár el a háztól.) - Megalapítgatta, és hamarosan bonyolult üzleti útjainak főhadiszállásává tette meg. - Honnan veszed ezt az ostobaságot? - Mondják. - Kik? - Sokan. Az Avarban. (így derül ki, hogy ezt a kerthelyiséget látogatja, és a gesztenyék alatt minden alkalommal kétszer három deci gyömbéritalt kér.) - Ez a vállalkozó - folytatja lendületesen, és Csutorás rémületére hátizsákjából olvadozó jégdarabokat rakosgat a dohányzóasztalra -, valami Dezső, Iván Dezső, ahogy mondják, vagyont halmozgatott a hegy alá.

(- Persze! A hegy alá...) - Igenis alá. Tele van kazamatákokkal. Egyébként szerény körülmények között éledezik a Déli Pályaudvar közelében, egy kere- veten. (- Mit jelent az, hogy éledezek egy kereveten? Nagyjából értem - de mit jelent a gyakorlatban?!) - Hetvennégy mogyoró méretű szemölcs található a testén. (- Megszámolgattad?) - A titokzatos pakkot, melyben drága briliánsok és betiltott részvénypapírok, fekete bankjegykötegek teste lapul, a Gellérthegyben, egy könnycsepp alakú szikla alatt rejtette el. Ki lehet ásni, de nem szabad beszélni addig, amíg ásol; mert akkor elkámforodik a kincs. (- Elmegyünk, kiássuk.) - Jó lesz. Meg kell találni, mert beteges kisugárzása van.- Akkor most sétálni fogunk! - vigyorog Lakat, amint Ágnes betoppan a lakásba. - Ne vedd le a kabátod! Megkeressük Iván Dezső kincsét! (Ha vigyorog, egészen kellemetlen az arca.)- Sétálni? Sohasem szoktunk sétálni... (Ágnes arca: képlékeny, mint a cellulóz.)- Igen! A Gellért-hegyre megyünk!

Csutorás, mióta Ágnes is beköltözött a Paulay Ede utcába, a padlásról előhalászott, kopott-fekete bőrkabátjához időnként művészes „sálkendőt” vesz magára.

Máris a Gellért-hegy oldalában bukdácsolnak.

Kornél csetlő-botló járását nyugodtan nevezhetjük bukdácsolásnak. A két ember már a Gellért téren belékapaszkodott, ahogy leszálltak a negyvenhetes villamosról, két oldalról, mint két kísérőtiszt. Két lábon is jól ment a járás. Kevésbé fáradt el, mint gondolni lehetett volna. Fölkapaszkodtak a szecessziós szállodaépület mellett a kaptatón, néhány kis utcán keresztül keveredtek ki

49