Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)
tány. Blatta orientalis. Mondta, nem szégyen az, rosszabbat is ismer. Gregor. Gregornak nevezett. Papírt adott, írjam rá nevem. A nevem? - kérdeztem. Nem írom. Még mint nem! Nem pazarlóm a tintát, vendégbarát tintáját. Haha! Mondtam neki, nem Gregor. Új nevem van, gyakorolgatom.- Kaidra elbeszélésére utalt. Az átváltozás. Van ilyen novella. Gregor Samsa egy reggel arra ébred, hogy szörnyűséges bogárrá változott át.- Szörnyűséges??? Cccc... Nem is annyira szörnyűséges... Nana... Mesélhetnék.... Mesélhetneked.... Tudod, ki ez a Samsa?- Ügynök. Utazó kereskedő.- Nana. Kelencsér kikereste. Vagy mégis Kutászi? A Kafka nevű szerző mondatai jók. Jó, de: ecetes. Mást mondok. Vitriolos. Savanyúságos. Nem szerettem. Átgondoltabban kell élni, nem így. Megdobta almával? Csúnyaság. Hiszen az egy gyümölcs, egy valóságos gyümölcs! Batul lehetett? Vagy fontosalma? Meglehet, pónyik. Mindenképpen pazarlatosság. Gyümölccsel dobálódzni egy bogarat! Nem, nem leszek Samsa. Akkor már inkább Kornél. Vagy Samas... Ez az! Inkább leszek napisten. Az egyvalaki... Olvasgattam... Egyéniség....! Szólíts csak Samasnak, rendben? Jobb, mint a Kornél. Ámbár... azon gondolkodom az utóbbi szekundumokban... micsoda a név is... micsoda megfoghatatlanság! („Iszonyú. Iszonytatóság. Használom a szavait. Gregor Samsa nemzé Pesti Kornélt. Pesti Kornél nemzé Samast, a napistent. Az akkád mitológia »panteonjából« csöppent a Paulay Ede utcába. Bőrfotelben ül, fecsegő kagyló. Elnyelé? Nem nyélé el. Rácsukódhatóság... Négy pálcika, két kar, két láb, pálcikavégtagok, csápolat. Az én karszékemben ül. Apámtól örököltem. Ezt hoztam el a »szülői háztól«. Az idősebb Csutorástól, akit a még idősebb Csutorás nemzett; akit egy még idősebb Csutorás nemzett. És így tovább, Noéig: a legidősebb Csutorás akkor már egészen idős lehetett. Az Ür üdvözölje az ő lelkét! Nem azért mondom: magam is belesüppednék. Jó gubbasztani benne. A tapintása... A természetes bőr melegben sem tapad. A legjobb a természetes bőr. Ez meg? Terpeszkedik, mint egy moszat. Moszat az üres kagyló belsejében. Mi lenne, ha szunnyadnék csöppet, és feledném az egész őrültséget?”) Pesti Kornél - mert végül elfogadta ezt a nevet - végleg leragadt a Paulay Ede utcai tetőtérben, és szerényen meghúzta magát egy, a földre leterített matracon, nem messze attól a zugtól, ahol magára eszmélt. „Megenyhült”, „megkegyelmezett védencének” a középiskolai tanár, de nem „csupán emberbaráti szeretetből”, amint hajtogatta... Döntésében, valljuk be végre, Csutorás nagy szíve, és - tehetetlensége, vagyis az emberi gyengeség is szerepet kapott...! Talán a költözködés merítette ki, a szüleivel való „értelmetlen vita”, az utóbbi hónapok izgalmai. (Hiszen alig néhány hónapja „hirtelen felindulásból” költözött el szüleitől; egy távoli barát kedvező feltételek mellett ajánlotta ezt az albérletet.) És ne tagadjuk: Szellő Ágnes is - érthetetlen módon - kezdettől fogva pártfogásába vette a „higanymozgású pálcikaembert”. Kitar48
