Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (2. rész)

„Khús nemzé Nimródot is.’” Most akkor ki nemzé? Jáfet vagy Khús? (Legyint.)- Mi ez?! (Az ipari szatyor a földre csúszik Lakat kezéből.)- Katedrális. Lehet román vagy gótikus. Ez gótikus. Boltíves áthajtásokkal oldottam meg a fedélszerkezetet, az épület stabilitását fiatorony biztosítja. (Ki kinek a fia?) A könyv sokoldalú felhasználást tesz engedélyezetté. Kiszegélyez- tettem. Nem gondoltam, hogy bántani fog. Látom, bánt. De jó erre a könyv, hidd el. Ha nincs tégla, gerenda, szegletkő. A könyv épületkő gyanánt szolgált, a Technokol pedig kötőanyagul. Most lelki érzékenység lesz? Trauma, tudat­alatti, tudattalan, Freud? Jung? Archetípusok? Anima, animus, árnyék, meg- bántottság? Tönkretettem a könyveidet? Sapientia az anima legmagasabb szintje. Kifejlődik, egészséges kapcsolat önmagunkkal. Összedől? Nem dől össze. Gondolod, visszateszem a polcra: elbontani habár sajnálom. Szép. Esztétikai kategória. Ezt az esztétikai kategóriát lebon­tom. Keveset beszélsz, látom. Magyar ember vagy. Jó is, rossz is. Jó, mert beszél­hetek én. Hagyok Rossz: hangszalagokat, beszélőszerveket, garatot nem tor­náztatsz. Az artikuláció testedzés, nyelvcsúcstól fogakig, ajkakig. („Articula­tion is a kind of gymnastics from the tip of the tongue to the teeth and the lips.”) Angol nyelven is elhangoztattam. A nyelv lehet mesterséges és termé­szetes. A magyar természetes nyelv, megvannak előnyei. Ragozó nyelv, ennek is: kötetlenség, szórend, szóképzés. Megdicsőültethetőség. Gyuszi itt volt, üdvözöl.- Gyuszi? Milyen Gyuszi?- Kopasz Gyula. Toka. Nyakat övező hájréteg. Tokamanó. Barna bőrdzse­ki, edzőcipő.- Krammer Gyula?- Krammer? Az, az.- Mit akart?- Kiderült? Nem derült ki. Kocogtatott, betoppant, tipegett-topogott. Kér­dezte: itt lakom. Mondtam: szerinte? Visszajön. Mondta, visszajön: félek, tart­ja szavát.- Mit akart? Nem mondta?- Ellenőrizte, szeretek-e olvasni. Kértem, mutasson egy bankust. Nem tud­ta, mi a bankus. Haha! Mutattam neki. Eltotyogattam. Nehezen: tuszkolni kellett. Elmélyedésemben akadályozott.- Honnan tudta a címet? Csak a telefonszámot adtam meg, a címet nem.- Telefonozott. A készülék csengett, összerezzentett. Mit csináljunk: más­kor is cseng, ez igazán nem új. Megkérdezte, vagyok-e a mája. Mondtam, nem hinném. Nem máj vagyok. Állítjátok, Kornél vagyok. Kételkedem. Mindegy, elfogadom a te szádból. A nyelvzavar kezdete után vagyunk, mondtam. Más szájából? Nem döntöttem el még. Tudod mit? Nem rágódom ezen. Leszek Kornél. Pesti Kornél, születésem helye után, mert a Duna folyó bal partjáról van szó.- Milyen máj? 46

Next

/
Thumbnails
Contents