Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
szeretővé válása, szüzessége értékén aluli elvesztegetése felér-e a rózsaszállal? Ugyanaz a rózsa több jelentés kifejtésére adott alkalmat: negatív és pozitív tartalmat hordozott. A rózsa szépsége, amelyet a lány szüzességéért kapott, ellentmondásos, hiszen időben létező - mégis nagyrabecsült. A szerelmet adó lány és a rózsaszál a történet szerint azonban azonos értéket képvisel. S egymással helyettesíthető. HÉLIODÓROSZ Az Aitbiopika hősei szintén isteni tökéletességű testi és lelki tulaj donságúak. Theagenész és Kharikleia káprázatosak, aggályosán erényesek és minden megpróbáltatás ellenére kitartóan - és szűzies módon - szerették egymást: balsorsuk végén indokoltan lehettek egymáséi. A regény címét szolgáltató Aithiopia maga Héliosz földje. Héliosz kultusza Kis-Ázsiában és a hozzá közeli szigeteken már az i. e. IV. században kiterjedt volt. A Nap-kultuszáról legismertebb Rhodosz-szigetének városállama például olyan pénzérméket bocsátott ki, amelyek egyik felén Héliosz/Apollón arcmásának, a másikon a rózsa képének a verete látható. E tetradrachmák is mutatták, hogy a napistenhez hozzákötötték a rózsát, s ökológiai szempontból indokoltan. A rózsa a napsütötte helyeken virágzik és hozza termését, azaz fénykedvelő élőlény. A regény születésének időpontja közel esett a szintén emesszai származású Heliogabalus császár uralkodásával, aki sokat tett azért, hogy elterjedjen a Szíriái, illetve perzsiai eredetű Héliosz (=Mithrasz) kultusza. Uralkodása során maga a császár rendezett olyan ünnepségeket, ahol szerephez jutottak istenének virágai. A regény rózsa-locusai ezek után figyelmes vizsgálatra szólítanak. Megmutatkoznak-e a Héliosz-kultusz jelei ezeken a helyeken, vagy a tények helyett csupán a szokványos hellenisztikus, illetve római rózsaidézési formák tűnnek elő? S milyen gyakoriságban, kikhez, illetve mihez kötötten? S ha Héliodórosz az egyébként szokásos módján, csupán odavetett jellemzései révén jelenítette meg a rózsás pontokat is, kaphattak-e a regény értelmezésében valamiféle szerepet? E kérdésekre a szűkszavú rózsa-locusok nyomán alig-alig találhatunk választ. A feltehetőleg pogány pap szerző rózsahivatkozása nemcsak kis számú, de lényegi újdonságot sem tartalmaz. Egy alkalommal a szépséges lányarc pirulását hozta összefüggésbe a bíboros színnel, máshol a tökéletes szépségű nő hajfürtjeit a szirmok lágyságával. Egyetlen apró figyelmeztető jel, a szőke hajszín, ami óvatosságra inti a jelképvadászt: az általában sötét színkomplexiójú rómaiknál a prostituáltakat (a kezdeti időben) szőke paróka viselésére kötelezték (miként Szolón csíkos ruhára). Mind a lupanar hetérája, mind a vallásos prostituáltak a Venus-temp- lomok legszorgalmasabb látogatói voltak, s a prostitúció ünnepei - a Lupercálián, a Florálián, a Pomonán - is rózsásak voltak. A rózsa - miként a borostyán és a babér — fénynövény, már csak az általuk jelölt istenek révén is. A rózsa és a babér a szöveg szerint ugyanazt a szőke hajat jellemezte: a virág metaforikus módon, a leveles hajtás tényszerűen. 35
