Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
Kétségtelen, hogy mindkét alkalommal a napként gyönyörű és ifjú lány jellemzéséhez nyújtott alkalmas segítséget a rózsa. A második alkalommal pedig kevésbé ismert módon tette ezt. Egyezményes értelmük az, hogy az ilyen tulajdonságú személyt úgy lehet jellemezni, mint egy tökéletes (ámbár utalásos) növényt. Utóbb, a szerelemtől meggyötört lány bemutatásakor bizonyossá is vált, hogy a szín valóban isteni jegyet jelölt. Minek is részletezzem? — beszéli el történetét ez egyik szereplő: Aphrodité már teljesen leigázta a leányt. Rózsás arca megsápadt, és szemének ragyogását úgy oltották ki a könnyei, mint a víz a tüzet. Istenséggel ugyan nem, de a Nappal kapcsolatos az utolsóként megjelent rózsás jegy. A Kharikleia váltságdíjaként szereplő, mesterművű gyűrű leírásában szerepel. A borostyánkőből faragott ékszerbe három ametiszt foglaltatott, egy etióp, egy ibériai és egy britanniai. A két nyugati fajta halvány bíborszínű, akár a nemrégen kifeslett rózsabimbó, melynek szirmait a nap heve már kissé pirosra festette A kijelentés mögött az a tapasztalat áll, amely meg tudja különböztetni a bimbóból frissen kinyílt és az elöregedő rózsaszirmok színének árnyalatnyi - a valóságban meglévő - különbségét. Héliodórosz tehát a naptól megpiruló rózsához hasonlította a két ametisztkristályt. A harmadik követ, amely áttetsző volt, és nem vakította el a szemet, azzal a képességgel ruházta fel, hogy megőrzi viselője poharazgatás utáni józanságát. Az antik kultúrában a bor ártó hatása ellen javallták az ametiszt viselését, de éppúgy a rózsakoszorút is, illetve az ebből a fejen hordott koszorúból tépett rózsaszirmok elfogyasztását. Borellenes hatásuk indokolja az ametiszt és a rózsaszimbólum egymáshoz közel esését. Héliodórosz utópisztikus etiópiai államleírásában három isten játszik kitüntetett szerepet: a királyhoz kötött Héliosz, a királynőhöz kapcsolt Szeléné és végül Dionüszosz. Nem lehet véletlen, hogy a mámor ellen hatásos kő ékítette a gyűrűt, a gyűrű vésetének idillikus pásztorjelenetét az etióp kő halovány fénye aranyozta be, faragványai fölött pedig rózsás színben ragyogott a másik két csiszolt kristály. Emblematikus jelenetet mutat a szereplők számára az ékszer, s maga a szöveghely is a végső, a napfénnyel átitatott idillt előlegezi. A héliodóroszi állameszmény kifejtése több alkalmat is ígért a rózsás jegyek használatára. Azon kívül, hogy a szerelmi helyzet vonzza a virággal való megjelenítést, s ennek kialakult, homéroszi jelzői is léteztek, Héliosz kultuszában is felhasználták a növényt. A történelmi kapcsolat is, vélnénk, szorgalmazná a föltűnését, hiszen a história akkor játszódott, amikor Aithiopia a perzsa birodalomhoz tartozott, s Héliodórosz hitelesítő forrásai között ott szerepelt Hérodotosz görög-perzsa háborút megörökítő munkája is. Longosszal ellentétben azonban Héliodórosz nem támaszkodott a tárgyválasztás lehetőségei kínálta bőséges rózsahivatkozásokra, amelyek a részletek gazdagításához hozzájárulhatnak. 36
