Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben

(s átvitt értelemben a lelkesültség) megnyilvánulási terének mutatkozott. Nemcsak embernek fontos, hanem szent hely is ez a tér. Dionüszosz-szen- télyt s az előtte álló oltárt foglalt egybe. S mindez növelte - és magyarázta - az értékét. E kertet azonban az egyik elutasított, bosszúvágyó leánykérő kíméletlenül feldúlta. A birtokost, akinek a jóváhagyása szükséges Khloé házasságához, azzal remélte Lamón s neveltje, Daphnisz ellen haragra gerjeszteni, hogy kiszaggatta a felügyelt virágokat, letördelte a hajtásokat, összetiporta a töveket - mindazt tette, amit a másik kert esetében Erósz megtiltott. A vandál pásztor a kertet, egy fizikai közeget s Daphnisz boldogságát kívánta tönkretenni. A pusztítás mértékét a jajveszékelő Lamón néven nevezett növényei mutatták. Jaj, az éií rózsáim, hogy letördelték mind! Jaj, az ibolyáim, letiporták ókét! Jaj, a jácintjaim meg a nárciszaim, bűnös ember keze kiszaggatta őket. A rózsa - azon túl, hogy analógiás szerepe szerint a vérdús szervek, e regény szerint például a száj színének és különlegesen felhívó állapotának vagy a sze­retővé válás csereértékének a kifejezője - kerti növény. Ugyan természeti lény, de megnevezettségével, kiválasztottságával több annál - humán érték. Az emberekhez kötött, sajátos - és ismert - módon azért, mert az istenekkel szoros kapcsolatban áll - annak ellenére, hogy mindezt e regény nem indokol­ta. Többszörösen is elkülönített helyen, a fallal körbevett kertekben s különös gonddal ápolt ágyásokban lelhető fel. Jelenléte útmutató értéke a kertnek és a kert tulajdonosának, pusztulása pedig veszteséget jelent. Tapasztalhatóan e két statikus állapot bármelyikét kifejezheti. De képes az állapotváltozásra, mi több, a folyamat irányára is utalni. Amikor a regény negyedszerre hivatkozott virágunkra - mint csereérték tűnt föl. A felserdült, nővé ért lány kezéért (természetesen: nyáron) a kérők seregestül ostromolták Khloé nevelőapját. Ajándékokkal megrakottan keres­ték fel a szegényesen éldegélő pásztort, aki szüntelen halogatta a döntést: számára ugyanis azt jelezték a csecsemővel egykor együtt talált tárgyak, hogy a gyermeket nem szabad a maga fajtájához társul adnia. Nem úgy ítélte ezt a felesége. Napé sürgette a házasságot, nem akarta továbbra is otthonában tar­tani a nagylányt, szívesebben tudta volna asszonynak, örülne a hozománynak, s a továbbiakban a rá fordított kiadásokat másra tartogatná, egyedül a fiát nevelgetné. A házasságkötés mellett érvelt: .. .így sem lesz már sokáig lány, ha mindig kint legeltet a mezőn. Ott szerez majd férjet a pásztorok közül, egy kerek almáért vagy egy rózsaszálért. Akkor csak inkább adjad olyanhoz, kinél majd asszony lesz a házban, és akitől ők is kapnak érte szépen... Az alma és a rózsa szerelemjegy. Az almát általában kapja a szerelmes, a rózsát pedig általában adja. A rózsaszál a változás kifejezője. A kert rózsáinak letördelését a szerző veszteségként tárta az olvasó elé. De veszteség-e a lányság rózsaszállal történő elcserélése? A kertrombolásban a virág hiánya minőségi változásra utal. Khloé szépségének rangon aluli elkótyavetyélése, pásztor­34

Next

/
Thumbnails
Contents