Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
nyék teremnek. S e termények funkciója többszörösen indokolt. Az egyik hor- tust Erósz személye, a másikat pedig Dionüszoszé magyarázta. E vallásosnak mutatkozó közeg a fó'hó'sök kalandos viszonyának érelmezését segíti. Daphnisz és Khloé sorsa eleve elrendelt: Erósz teremtette meg s ó'rzi azt a ligetszerű teret, amelyben a boldogság és az odaadás díszei, az isteni elrendelt- ség elfogadásának szimbólumai, az ünnepélyek koszorúvirágai nőnek, s amelynek fenntartó gazdája Philétász. A pásztor és paraszt Philétász szerepe fontos, hiszen elbeszéléséből értesülünk az isteni elrendelésről, s ő az, aki Erósz útmutatása alapján a tétova, szerelemben gyakorlatlan fiataloknak tanácsokat ad. Philétász meséje szerint: Van nekem, egy kenem, két kezem, művelte, azzal fáradozom., mióta öregkoromra a legeltetéssel felhagytam.. Minden megterem ott a maga idejében, ahogy az évszakok meghozzák. Tavasszal rózsa meg liliom, jácint és sokféle ibolya. Nyáron mák és körte meg mindenféle alma. Most ősszel pedig szőlő, füge, gránátalma és zöldellő mirtusz. Hajnalonként a madarak seregestül gyűlnek a kertembe, egyik, hogy magot leljen, a másik, hogy daloljon. Mert lombkoronázta és árnyékborította három, forrás is öntözi. Ha nem. lenne fallal bekerítve, erdős ligetnek nézhetné mindenki. Ahogy ma déltájban beléptem, a kertbe, a gránátalmafák és mirtuszok alatt egy fiúcskát pillantottam, meg. Kezében mirtuszbogyót meg pomagránátot tartott. Fehér volt, mint a tej, szőke, mint a láng, s a bőre fényes, mintha csak az imént fürdött volna. Egymagában volt, s pucéron üldögélt. Úgy játszadozott ott, mintha övé lenne a kert. Elindultam felé, hogy nyakon csípjem., féltem, hogy csintalanul letördeli a mirtusz és a gránátalma ágait. Csakhogy az fürgén, ügyesen elillant előlem, először a rózsaágyáson osont keresztül, tnáskor a mák között bújt meg, akár afürjfióka. A fiúcska, Daphnisz és a lányka, Khloé őrzője, aki a kertet oly gazdaggá és széppé alakította, maga Erósz. O az, aki szentesítette az ifjak ártatlan, a testiségtől mentes korai szerelmét, s egyengette, egymás felé hajlította sorsukat. A másik kert Dionüszosz oltalma alatt áll. Daphnisz nevelőapjának, Lamónnak feladata, hogy gazdaura Délosz-szigeti kertbirtokát gondozza. S amikor nyár végén jött a hír, miszerint a tulajdonos látogatóba érkezik, Lamón nagy buzgalommal készült a fogadására. Kitisztította a forrásfőket, rendet teremtett a kertben, elhordta a trágyát, hogy bűzét érezni se lehessen. A dombon elterülő, sztadionnyi hosszú, négyszáz láb széles kertet Longosz királyi helyszínként mutatta be, ahol mindenféle gyümölcsfa terem, és sötét fürtökben érik a szőlő. A gyümölcstermők a kert közepén foglaltak helyet, s védelmezőn körbevették őket a babérok, fenyők, platánok, ciprusok. A területet alacsony kőfal kerítette el, jelezve a birtokhatárt, s elhatárolva a természeti közegtől a termesztésbe kerülteket, az ápolásra szorulókat. A birtok darabkáján virágos ágyások húzódtak, egy részükben vadvirágokat, másik részükben emberkéz plántálta, jószagú növényeket gondoztak. E gyönyörűséges, árnyékos és illatokkal telt kertben nemcsak élni volt jó, onnan szemlélni lehetett a környéket, a síkságot is, amelyen a nyájak legeltek, s a tengert is, ahol a hajók haladtak: e kies helyszín nem zárta el a világtól a benne tartózkodót, hanem teljesebb valóságot nyújtott. Minden szempontból a gazdagság 33
