Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
Végsó' kétségbeesésemben azzal a halvány reménnyel vigasztaltam, magam, hogy már fakad a tavasz, tarka virágbimbók színeit szólja szét, a mezőket bíborló ragyogásba öltözteti, tüskepáncéljukat éppen áttörték, s fűszeres illatot lehelve pompáztak a rózsák, amelyek majd visszaváltoztatnak a régi Lucius magammá- idézte vissza kétségbeesett állapotát a regényt elbeszélő hős, s a rózsa egyes tulajdonságait, azért, hogy a virágnevelés folyamatát mint a reményt keltő, jövőt jósoló példát hangsúlyozhassa. A Metamorphoses betétnovellái között az Amor és Psyche-xövtén&t két szituációja megerősíti, hogy a rózsák istennőkhöz való szoros tartozása mellett valóban menyegzői virágok is. Alig köszöntött be az éjszaka, máris megjött Venus a menyegzői lakomáról, pityókosan, szagos olajtól illatosán, tetőtől talpig káprázatos rózsazuhatagban.- a hivatkozás szerint Venus virága, meglehet, az istennő által indokoltan, de jelen volt azon a házasságkötésen és összejövetelen, ahol bort is fogyasztottak. Psyche menyegzőjének ünnepélye sem rózsátlan. A nászlakomai virágok az értékes bíborszín szolgáltatói: Azonnyoviban dús menyegzői lakoma terült... a lakomát Vulkanus főzte meg: a Hórák rózsákkal s ezeiféle virággal mindent bíborba borítottak, a Gráciák illatszereket fecskendeztek, a múzsák csengő hangon zengedeztek. Az istennők-menyegző-rózsa együttesében a virág értékjelző, melyet tovább indokol az utóbbi szöveghely festőanyagának, a pompa bíborának megnevezése. A rózsa tehát nemcsak a láb, a kar, a kéz, az arc színének adója, hanem maga is jellemezhető a máshonnan ismert színnel, például a bíboréval, illetve a vérével. Egyéb helyeken pedig a rózsa az, amelynek segítségével a vörös szín felidézhetővé, illetve azonosíthatóvá válik. A továbbiakban néhány példa segítségével tekintsük át, a ’reális szerelmi regény’ rózsajelképei mellett milyen új jelképváltozatok bújnak meg három ’ideális szerelmi’ történetben. LONGOSZ Longosz bukolikus környezetben játszódó pásztori regényében, az ’ideális szerelmi regények’ egyikének tartott Daphnisz és Kbloéban a vallás által értelmezett természeti közeghez kötve van jelen a rózsa. A Leszbosz-szigeti idill két talált gyermek fölcseperedését és szerelmének kialakulását mutatja be. Khloé isteni szépség, s rajongója, Daphnisz sem másmilyen. Egymásnak rendeltettek, amely végzetszerű döntést, kellő időben, Erósz a fiatalok környezetének is tudtára adta, s létük egyetlen értelme vonzalmuk. A helyszínek között két olyan kert játszik szerepet, amelyben rózsanövé32
