Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
kaptam és megettem, a beteljesülés reményében. És nem is hagyott cserben az égi ígéret... S ezzel kezdetét vette a szellemi bevezetés folyamata, amelynek egyik szintjén, az első beavatáskor, Lucius „Napisten-öltözetben” áll az istennő szobra előtt. A rózsa szerepe szakrálisán indokolttá vált. Isis környezetében való megjelenését magyarázza, hogy az istennő személye magába foglalja valamennyi, rózsákkal szereplő istennő alakját. A Héliosz/Apollónhoz való, keleten kialakult kötődése sem új fejlemény. A legfőbb istenek rózsákkal való tiszteletéről, a dicsőítő körmenetekben szobraik rózsákkal való koszorúzásáról, a rózsadíszek alkalmazásáról a korábbiakban olvashattunk. Az is világos, hogy Lucius rózsákhoz való vonzódása miért kényszerítő erejű: a testi szerelem kálváriája révén, a rózsák nyomába szegődve, eljutott - az előtörténet kínálta lehetőség átalakításával - a szellemi szeretet tárgyához, Isishez, illetve a szerelem-istenségekhez. A rózsa, jelképként, miként a görög, illetve római mítoszokban, továbbra is szakrális mintázat összetett értelmű alakulata. De immár a misztériumvallás jegye, annak dús tartalmú megjelenítője és közvetítője is. A Methamorphoses két alkalommal nevezte meg a rózsa virágzásának idejét. Amíg korábban a virágot isteni szférákhoz tartozó vagy kerti élőlénynek láttuk, s ha vadon (ligetben, folyóparton!) élőnek tűnt, hamarosan kiderült, hogy merő káprázatból — most viszont mezeinek, illetve virágos rétinek bizonyult. A tavasz a megváltás, a kiboruló új élet reménye: ekkor jelentkeznek a korábban tüskés formában rejtőző, de később bíborszínű szirmokká bomló, illatot árasztó bimbók. A rózsa, ez a riasztó, képleteivel szúró, még csak nem is hasznavehetetlen, de inkább sérteni kész növény egyszerre pompás virággá válik, metamorfózison esik át. S a bimbózás-virágzás folyamata előrevetíti, hogy Lucius otromba szamárságából végül kifejlődhet a szépséggel eljegyzett, szépsége által meghatározott emberi lény. S e virágzás helyszíne a tavaszi mező - nem pedig a félelmet és rossz sorsot ígérő fás térségek valamelyike, ahol, legalábbis a regény szerint, a haramiák rejtőznek. S emlékezzünk: a rózsák nem teremnek zárt erdőkben. 31
