Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben

Felfohászkodtatn valamennyi istenhez, s néztem-nézelődtem mindenfelé, hátha valamelyik szomszéd kertben viruló rózsalugast fedezhetnék fdl. Már a magányosság is jó reménnyel biztatott, hogy hátha valahol elvonultan, megbújva a cserjésekben, megehetném az orvosságomat, s földre görnyedt négylábú állatból ismét emberré egyenesedhetném, úgy, hogy senki sem látna meg.

Hát miközben az ábrándozásnak ezen a hullámán ringatózom, valamivel mesz- szebb, árnyas völgyben, lombos ligetet látok: százféle virága s üde pázsitja közül ragyogó rózsák vörös színe nevetett felém. Az én nem egészen állati eszemmel már- már azt gondoltam, hogy Venusnak s a Gráciának ligete ez, amelynek titokzatos homályából ennek a menyegzői virágnak királyi fénye felém, ragyog. ...odaértem arra a helyre, bizony nem. találtam, én ott égi harmat nektárjában fürösztött gyengéd, bájos rózsákat, amelyek áldott bokrokon s boldog tövisek közt, de még a völgyet sem találtam, csak egy folyóvíz sűrű fákkal szegett partja meredt elém. Hosszúkás levelű fák ezek, mint a babéifa, s illatos virág módjára nyúlánk, halványpiros kelyhecskék teremnek rajtuk, s ámbár alig van illatuk, a tanulatlan nép paraszti szóval babérrózsának nevezi őket. Annak az állatnak, amelyik eszik belőle, halálos méreg ez a virág

A Venusnak, illetve az őt hűségesen kísérő Gráciáknak szentelt rózsaliget ugyan káprázatnak mutatkozott, két, mellékesnek ható jegy azonban elővillant a virág duális tulajdonságai és a felhasználásai közül: az értékes, vörös virág tövisek között él, s menyegzőinek tartják. A nász tágan értendő: a házasságkötéshez éppúgy társult, mint az istennel való egybeolvadáshoz. A rózsa, lévén a szeretet virága, a földi és az égi szerelem jegyeként egyszerre választható.

A kifejlést biztosító kulcsjelenet, amelyben a Lukianosznak tulajdonított történetben a cirkuszi tömeg virágárusának rózsái jelentették a főhős megváltását, Apuleiusnál jelentősen átalakult, vallási jelentéssel telítődött. Az egyszerűnek minősíthető, csattanós befejezés helyett itt Lucius valódi élete — szellemi fejlődésének hosszú folyamata - kezdődik el, amely időben annál is hosszabb, mint ameddig a szamárlét foglya volt.

A cirkuszi önmutogatástól rettegve elmenekvő szamár a tengerpartra érkezvén álmot látott: Isis jelenik meg, rózsás-vörösen lángoló finom fátyolból szőtt ruhában, s a természet anyjaként elmondja, hogy ezernyi néven, Venusként, Dianaként, Proserpinaként vagy másként tiszteli őt a földkerekség, de valójában mindegyik ugyanő, ő az elemek úrasszonya, az egyesüléskeveredés vonzalma, maga a szeretet.

Isis figyelmeztette a hőst, hogy elérkezett megváltásának ideje: másnap, az istennő szent ünnepén, a körmenetben a főpap rózsakoszorút visz magával, s ha ebből képes enni, menten kivetkőzik az állat bőréből. A rózsa megváltó virág.

Az álom szerint zajlott le minden. A diadalmi koszorút valóban magával hozta a főpap, a tömeg sem akadályozta meg hősünk előlopakodását s a rózsák felfalását.

.. .odatartotta elém a nekem, szánt koszorúit. Ekkor én megremegem, lázas lobogással zaklatott szívem, s a gyönyörű rózsákból font pompás koszorút mohón el30