Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Békássy Ferenc: Gondolatok naplója
nekem. Nem az a fontos, hogy én miképpen érzem magamat, hanem csak az, hogy a viszony, melyben egymáshoz állunk, jó-e és szép? • Akik szerelmesek voltak egymásba, rosszul teszik, ha aztán be akarnak szüntetni minden relációt egymás között. A dolgok természetes folyamatában valaminek mindig kell történni közöttük. Tőlük csak az függ, hogy minek és miképpen. • Sokáig tartó feszült érzési állapotban nincsenek viharos kedélyhullámzások. Kultúra Van a kultúrának egy általános színvonala, amelyen alul az eszmék csak olyanok, mint a fű, mikor elpusztulnak, csak sötétség s az örök iszap marad. Pedig az eszmék rendeltetése a pusztulás, hogy a jellemek érvényesüljenek. • Van elvont gondolkodás A logikai alapelvek nem állítások, hanem formulák, melyek segítségével megtudhatjuk, valamely más állítások mennyire értelmesek vagy nem. A logikai alapelvek az emberi gondolkodás módszereinek mintegy szimbólumai. A logika megkívánja, hogy legyen: a) érzés, b) valami, ami érez. Ez utóbbi sem nem anyag, sem nem erő (mozgás). • Az egyéniségnek nem kell csorbulnia attól, hogy az egyén a környezetéhez alkalmazkodik, mert ezerféle úton tud érvényesülni. Csak ha nagyon kevés a szabadsága, akkor nem elegendő az ilyen kényszerű érvényesülés. Az egyéniségnek nem kell csorbulnia attól, hogy az egyén a környezetéhez alkalmazkodik, mert ezerféle úton tud érvényesülni. Csak ha nagyon kevés a szabadsága, akkor nem elegendő az ilyen kényszerű érvényesülés. • Szép napok voltak, amelyek elmúltak, jó társaság az, melyet már én soha sem fogok újra megtalálni. Legföljebb, ha itt-ott találkozom majd egyikével azoknak, kik barátaim voltak, s attól kérdezem: hol van ez? - sohasem hallok róla. Mondd, mi lett amavval? - híres ember, sohasem látni őt most. És hol a harmadik? - meghalt azóta. Vagy még egy másik? - igen, ő most is itt van, de... S talán az egyik majd megmutatja naplóját, melybe leírta, amit akkor annyira titokban tartott - az egész ottani életünk regényét. Vagy talán sohasem látom őket többet. • Most, hogy nem vagyok szabad, a sok közömbös külsőség alatt gyűlik, feltolul, gyűl egyre bennem az érzés, sűrűsödik, feszül - mi lesz vele? • Az ember szíve igazán olyan, mint a hárfa: mindenre, ami a világban létezik, van egy húrja, amivel felelni tud. S ez lehet csak az ember életének igazi rendeltetése, hogy mindenre a világon megtalálja a saját magában megfelelő visz15
