Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Békássy Ferenc: Gondolatok naplója
szacsengést, az összhangot. Ez egymagában, elég cél, mert hiszen mindenre, amire így vissza tudunk felelni, azt mondjuk, hogy szép vagy jó; az érzés lehet szomorú, haragos, még keserű is, csak megfelelő' legyen, akkor senki sem mondhatja, hogy mást kívánt volna. • M. kir. lovas honvéd iskola. 1915. Az emberek futkoznak, mint a bolondok, nyughatatlanok, és ezért folyton kezdenek olyan vállalkozásokat, amelyek nincsenek hasznára senkinek sem - ne t’y méles pás!" Maradj magad, zárkózz magadba, keresd meg a magad tevékenységének körét. Pár holdnyi területen édenkertet teremteni, egy házat tökéletesen széppé alakítani, jó és szép dolgokat írni, összehozni a jó és bölcs embereket, ezek mind hasznos tevékenységek. A rosszakaratú, a buta, a minden kiválóság nélküli ember, az egyensúlyozatlanok úgyis elrontanak akármiféle szisztémát és kultúrát, a jók és bölcsek pedig - csak szabadságuk legyen hozzá - úgyis jó életet tudnak teremteni maguknak bármilyen körülmények között is. Az embereknek minden társasága feloszlik jó és rossz emberekre, a rossz tökéletlen, a jó lényegében tökéletes, azaz tökéletes kisebb vagy nagyobb arányokban. Jó lehet egy egyszerű paraszt, és jó: Blake. A mennyek országa a lelki szegényeké is lehet. Az emberek intézményeire azonban ne adj semmit, a világot javítani soha sem lehet. Csak egyre törekedhetünk, hogy a jó és a bölcs emberek minél boldogabbak lehessenek, azaz: minél szabadabbak; de még ez is mellékkérdés, mert hiszen a fő nem a boldogság, hanem a jó élet. • De amint valakit látok, aki nézetem és jobb érzésem szerint téved, tévest mond, bután cselekszik, azonnal elfelejtem mindezt, ostromolom, felizgulok, és meg akarom győzni arról (sohasem lehet), hogy ő téved - javítani akarok! Je m’y méle!': Ha nincs is hozzája semmi közöm. Mert: hátha megért, hátha meg tudnám győzni mégis! Milyen jó lehetne az élete, tevékenysége, ez a gondolatmenete, ez a vállalkozása... csak belátná azt, amit nem tud belátni. S hogy mindig így teszek, annak is megvan a maga oka. Mert én úgy érzem, hogy az emberek legtöbben - talán mind is? - jók; nehéz eléggé ismerni valakit, hogy rámondhassuk: az-e? - Az élete azonban csak kevésnek jó élet, mert kevésnek van bölcsessége. Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni, mennyit ér egy ember - mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik - például én velem. Másrészt azonban - úgyis születik helyette más. Talán mégis csak az a fontos, hogy életének és halálának a képe milyen, hogyan emlékeznek rá, halála milyen kört zár le, vagyis milyen képet rögzít meg az emberek emlékezetében. Mert egyik így, másik úgy hat, mikor egyéni élete feloszlódik. Az, hogy egyikre emlékeznek, a másikra nem, az az egész szempontjából mindegy, csak a természet pazarságát mutatja”, s a természetben látszik, hogy takarékoskodni sohasem igazán jó. 16
