Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Búcsútáviratok, Mátis Lívia (1942-2006)
bölcs és kitartó türelmeddel vezetett Kortárs Kiadónál megjelenhetett Babits Mihály: Tanulmányok, esszék című válogatásunk. A ténynek - ha egymástól távolabb is, Te kórházban voltál - még együtt örülhettünk, a megígért és várva várt közös ünneplésre, Lajossal és a barátokkal, már nem tudtunk sort keríteni. De amíg a kötetet láthatjuk könyvespolcunkon, mindenkor Rád is gondolunk. Ezért búcsúzunk tőled közösen szeretett költőnk szavával: Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Oh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. NAGY GÁSPÁR Addig is, amíg egy versben a könnyek medrét megtalálom... Tudom, nag)' nyári délután lesz - szerkesztetted, kiadtad (1998-ban) talán legkedvesebb könyvemet, Orosz István barátom nagyon sugallatos borítógrafikájával, s még vidáman tréfálkoztunk abban a parányi Bajza utcai kiadói szobában, hogy talán sokáig élünk, ha el tudjuk képzelni a véget... s aztán derűsen a végítélet napját is, amikor a szeretetben kíméletlenül pontos forgatókönyv szerint megszólalnak mind a négy égtáj felöl a harsonák... a tücskök, persze a mi hetyei kertünkben is, mondtad, szemüveged fölött kinézve, s mosollyal követve a beteljesülhető óhajt, drága Lívia. Erre a kedves iróniára nagyon emlékszem. Talán gondolatban azt is mondtad: fiú, túl sokat beszélsz a halálról, de hát igaz, erről csak az életben lehet... amíg élünk. Aztán siettél a vonathoz, siettél a paradicsomi kert iránt, hogy hajlékot, berzsenyis könyvesházat és a kerti lugas hétvégi fényeinél barátságokat, nagyálmú könyves terveket építsél, s aztán siettél vissza, hogy itt, a Bajza utcában, a minőség és a szellemi tágasság jegyében magyar kiadót működtess. Sikerült, Te ingázó könyves Nagyasszony! Minden sikerült, azaz, mondanám Ottlik Géza szavaival: minden megvan. Nem tudom tovább folytatni, drága Lívia. Bepárásodtak üvegeim. (Post scriptum) Sokszori szíves érdeklődésedre, nyolc évnyi hűtlenkedés után, éppen készültem vissza Hozzád egy elbitangolt kézirattal, ami a Tudom, nagy nyári délután... folytatása lenne, de nem lesz... mert szomorú tavaszi, áprilisi nap köszöntött ránk. Gondoltam, majd Könyvhét után beállítok... mint afféle tékozló fiú, és elrebegem, hogy „szívem azért titokban hűségeskedett...” De most elteszem a kéziratot, majd egy jobb, derűsebb napon elküldöm vagy elviszem égi címedre. Addig is, amíg egy versben a könnyek medrét megtalálom... szeretettel köszönt híved, kortársad. MARGITTÁ! GÁBOR Nem írt: íratott. Nem félt, pedig sokszor a torkának ugrottak: kérlelhetetlenül szelíd és eltökélt volt. Nem fizetett védelmi pénzt soha az irodalom maffiaklánjainak: íratott első köteteket, felkarolt félrehajított fiatalokat, szerkesz93
