Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Hárs György Péter: Egy másik mítosz - a pszichoanalízisben

sal csak közvetve függenek össze: a lélek a test történéseinek tanúja, de nem részese. A harmadik traumánál - az elár/v/ulás, anyátlanná-apátlanná válás után - viszont a „fáradhatatlan Orpha ... már nem tudott segíteni önmagán, megpróbált az öngyilkosság pártjára állni” (Ferenczi: 1996, 40. - az én kiemelésem). Hogy „Orpha” itt a betegre utal-e vagy a kimerülőfélben lévő „or- phikus erőre”, nehezen eldönthető. Azonban jelzője - „fáradhatatlan” - és a szövegkörnyezet az utóbbi értelmezést erősíti. Mint ahogy emellett szól Orpha visszatérése is a következő bekezdésben: „A lélegzésre és szívdobogásra kényszerített testi létezés azonban visszahívta Orphát” (Ferenczi: 1996, 40.). Ebben az esetben viszont úgy tűnik, Orpha és R. N. sorsa elválaszthatatlanok egymástól, Orpha önmagán is segít, ha segíti a beteget. Erre a sorsbeli össze- forrottságra az „orph” szótő elágazásai kapcsán teszek majd magyarázási kísérletet.

A visszahívott Orpha visszagyömöszölte ugyan a testbe a lelket, azonban az újraegyesítés lehetetlenné vált a sokszoros fragmentálódás miatt. Nem csak a test és a lélek egységes történeti kontinuitása szakadt meg a traumák során, de elszakadtak egymástól térben és időben a lélek fragmentumai is. Megszűnt az individuum és történetének linearitása; megszűnt az individuum és a történet.

5. Orpha - tér és idő. Egy későbbi bejegyzésben az olvasható a „szupraindi- viduális” Orpha kapcsán, hogy az időt és a teret a minden támadással szembeni ellenállás határozza meg, és hogy „az intellektus önmagában időtől és tértől független” (jan. 17. - Ferenczi, 1996, 43.). Orpha több hónap lappangás utáni visszatérése pillanatában ennek a témának a variációja konkrétabban fogalmazódik meg - immár a kölcsönös analízis fölvetésekor: „az elmebeteg gonoszsága legyőzheti az időt és a teret”, „az embert még álmában is üldözheti, veszélyes és végzetes tettekre kényszeríti, megzavarja az alvás nyugalmát, irigységből szétrombolja boldogságának minden lehetőségét, megsemmisíti a potenciát, öngyilkosságba kerget stb., stb.” (május 1.-Ferenczi, 1996, 111.). S Orpha, az „omnipotens intelligencia” legutolsó név szerinti - már említett - megjele41