Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)

tel oldották meg feladatukat.” (Császár László (szerk.): Épülettípusok a kiegyezés utáni Magyarországon, Bp., 1995.).

Lakat arca, közelkép. Finom, öntudatlan, alig észlelhető szájmozgásra lehetünk figyelmesek. Próbáljunk a szájáról leolvasni egy tulajdonnevet: Petz Samu. Ez persze ismét projekció. Tény ugyan, hogy tudhat Petz Samuról; hely- történeti szakkör keretében foglalkozott Budapest építészetének történetével.

A Vásárcsarnok alagsorát a rakodóparttal föld alatti folyosók kötik össze, a tervező a vízi szállítást tette ily módon kényelmesebbé.

A hideg ellen védő nehéz, sötétbarna függönyt félrehajtva lép a csarnoképületbe. Határozottan a jobb oldali vasszerkezetű lépcsősor felé indul. Cipőtalpa puhán gördül a a csarnok szembenézed jobb oldalán kényelmesen emelkedő lépcsősoron. Fent megtorpan a büfék és pecsenyeárusok bódéi előtt. Az arc finom „reagálása” jelzi - mintha beleszagolna a levegőbe hogy a korai időpont ellenére (talán a „szokásos módon elmaradt” reggeli miatt) erőteljesen foglalkoztatja a kínálat. Itt, a magasban mindig szétszórt, visszafogott zsi- bongás hallható. „Mint az osztályterem zsivaja tanóra előtt”. A bódék az alábbi két csoportra oszthatók: lángosos és pecsenyés. A lángososnál alkalom adtán palacsinta, némelyik pecsenyésnél sült hal, általában szálkamentes tengeri hal fogyasztható. Italt (gépi kólát, gépi narancsot, szódát, kimért bort és csapolt sört) is inkább a pecsenyések mérnek. A pecsenyés készletéből nem hiányozhat a disznótoros (hangsúlyozottan házi jellegű kolbász, májas- és véreshurka), a sültszalonna, a sült oldalas és a karaj, esetleg a szárnyas, egészben lesütött vagy grillezett csirke, mell és comb. Az étlap választást enged a savanyított uborka, a csípős és almapaprika, valamint a mustár tekintetében. Különös tény: az árlistát csaknem mindenütt a „kenyér” címszó zárja.

Az infravörös lámpa melegen tartó fényének kitett árut szemlélve akadjunk fönn a pecsenyének nevezett sültön (karaj vagy tarja). (Megengedhető, hogy bevillanjon egy távoli párhuzam: a csíksomlyói búcsújáró kápolna aranylombos ősszel. A harsány, még zöld domboldalt sárguló levelű fasor szegélyezi. Mária-napi búcsúsok, „civilben” és székely, valamint csángó népviseletben. Egyházi ének. A domb aljában vurstli és kirakodóvásár, bóvli, műanyagáru. Elkülönül a parazsas kályhán hatalmas hússzeleteket pirító lacikonyha.) Hol az infravörös fény, hol a parazsas vasrostély dereng a szaftos hússzeletek mögött. A sült gödreiben megáll a szaftos lé; ezt valahogy vonzóvá kell tennünk.

Feszesen telt, kisimult női arc.- Egy laza fröccsöt, fiatalember?- Enni szeretnék.

A következő mondatot halogathatjuk. Vegyük észre, hogy a négyszögletes műanyag tálak egyikében savanyító lében hegyes zöldpaprika ázik.- Megéhezett, ugye. Kér egy kis husikát.

Nem riasztja a bizalmaskodó hang. Megértenénk, hogy miért nem, ha a világos köpenyt viselő nő mellé állíthatnánk az anyja szikár, szögletes arcát.

Bólint, célirányosan rövidre zárja az eszmecserét: az egyik hússzeletre mutat.- Ez megfelel.- Két szelet? Három?

82