Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)
Nevet, nemet int.- Egy kis májacskát mellé. Nem is tudja miért: bólint. Két jókora karéj kerül a piros műanyagtálcára és pirosas, hegyes zöldpaprika, úgynevezett „macskapiros”.- Méregerős? Az eladó ajkbiggyesztve, elégedetten bólint.- Az.- Hova való maga?- Érdekli? Azért némi hallgatás után hozzáteszi:- Bagi vagyok.- Onnan jár be? Bagról?- Hát valahonnan ide kell hogy érjek.-Tegyen akkor mellé mégis egy fröccsöt, legyen szíves.- Meg kell ám alapozni a napot. A tálcával az erkélykorláthoz csatolt állópult felé egyensúlyoz, ráteszi, hátat fordít a nőnek. A háttérben a csarnok fémhálós térszerkezete tárul fel. A hús műanyag késsel való darabolása, a kézzel tört kenyér, az apró zöldpaprika-darabok hátterében időnként fölvillanhatnak az épületkonstrukció egyes elemei. (Például olyankor, amikor egy-egy ételdarabot a szájához emel, követhetjük a műanyag villa ívét.)- Szabad? Hasonló műanyag tálca. Majd: egy barna bőrdzseki fényes ujja. Kopaszodó, kerekded fej. Ha nem szólalt volna meg, megesküdnénk: német turista. A zsírosnak látszó arc és föltűnően vaskos nyak kicsi, mégis előreugró és valahogyan malacszerű állcsúcsban teljesedik ki. Föltűnően ismerős - talán azért, Akt cipővel 83
