Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)
3 Mékli Attilának PRÁGAI TAMÁS Az átváltozás (1. rész) 1. Gregor Samsa, az ízeltlábú házi - másként: keleti - csótány (Blatta orientalis) nyugtalan álmából arra ébredt Paulay Ede utcai padlásszobájában, hogy négy darab, szörnyűséges, puha, bőrbevonatú végtagja nőtt. Testhelyzete szokatlan érzetekkel töltötte el, a feje mintha kifordult volna nyakpáncélja kitinéből, tarkója elgémberedett - nem találni jobb szót: a tor körüli részen -, szájszerve puhán lefittyent. Nyújtózni próbált. Rendszerint a könyvespolc hátsó lába és a szőnyeg gyűrődése közt alakított ki magának egy kis megfelelő zugolyt. Kicsavart pózban, félig hason feküdt, a hideg fal nyomta a vállát. (Február 8-a vagy 14-e lehetett, mindkét dátumot hallottam; bárhogyan is, ropogós télidő.) A kitin nem lapul be, ha szoros résen, padlástéri ajtó alatt vagy szűk szennyvízcsatornán préseli magát az ember keresztül. De most... Puhánynak érezte magát. Megbetegedett? Vírus támadta meg? Kórság győzte le a túlfeszített életvitel következtében legyöngült immunrendszerét? (Annyi mindenfélét hallani.) Előző éjjel kirúgott kicsit a hámból - a szomszéd névnapját ünnepelték a Deák térhez közel eső vendéglő mosogatóhelyiségében, ahol finom, rágós falatokat, sőt erjedt növényi maradékot is találni -, nem emlékezett hát mindenre. Ropogva körbeforgatta a fejét. Orientálódni próbált. Köztudott, hogy a keleti csótány immunrendszere általában kifogástalanul válaszol a környezet kihívásaira. Ügyről egyelőre nincs szó - szögezte le. (Latolgatta a szót: ügy. Ügy. Máris emberi kifejezést használt. Érthetetlen!) Hunyorított. Elmosódott foltokat látott. Nem a tárgyak szép, tiszta, fekete-fehér mintázatát, ahogy azelőtt. Színes, elmázolt felszínek jelentek meg előtte. Színekről korábban mit sem tudott: a csótány látószerve színeket nem érzékel. Katyvasz. Az a szó juthatott eszébe, hogy katyvasz, bár stílusérzékét kockázatos megítélni. A színekért „cserébe” a körvonalak bizonyosságát veszítette el. Karjaira pillantott. (A legritkább esetben nevezik végtagjaikat „lábnak”). Ha már egészen ember, felzokog: de erre még nem érett meg. (Később tanul meg sírni.) Teste elveszítette szép ébenfeketeségét. Világos volt, de nem fehér vagy szürke, hanem: hússzínű. S tegyük nyomban hozzá: a csótánynál a fekete szín a szépség szuperlatívusza. Kemény kitinje helyén a puhány testanyag elformátlanodva terült szét a rissz-rossz padlón. Felismerése „énképét” ingatta meg. Használhatjuk ezt a fennkölt szót. Átváltozása óta nem találkozott senkivel. Ez aligha csoda. Kétszobás, kényelmes, tetőtéri lakását senkivel nem osztotta meg, ha nem számítjuk a puhány, nagy testű, ám nem sok vizet zavaró „betolakodókat”. Most, hogy önbizalma saját identitását illetően megingott, felötlött benne: próbára teszi 73
