Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)
értelmét valakin, akit régtől fogva ismer. Maga is kíváncsi volna, hogy a szem- revaló, fiatal egyed a szomszéd kifőzdéből (mint elárulta, egymást általában „egyednek” szólítják), avagy a lépcsőházi híreket hozó-vivő, kellemetlen Turrné ebben az állapotában fölismeri-e? Világosodni kezdett kint, és a lomtárnak használt belső szobában zörgölőd- ni kezdtek a „betolakodók”, akikkel lakását néhány hónap óta osztja meg. Tapasztalatból tudta, hogy motoszkálni fognak. A hosszú hajú az étkezősarokba vonul, tüzet gyújt, matat valamit az alumínium szerkentyűvel, a tűzre teszi és várja, hogy kotyogni és sisteregni kezdjen. A lakást elárasztja ilyenkor az a kesernyés, étvágytalan szag. (Nem, igazán nem mindig kellemes számára ez az együttélés.) A szőrös állú morogva kászálódik elő a lomtárból, ahol, el kell ismernie, rongyokból elég kellemes vackot fészkeltek maguknak. Vizet ereszt magára a csempés kamrában. Most is a hosszú hajú feje tűnik föl az ajtónyílást takaró választófüggöny mögött.-Jézusom - sutyorogja.- Mi az már megint? - dörmög a szőrös állú bent, a függönnyel leválasztott zugban.- Nem tudom. Alighanem megőrültem. Összébb húzza magán a halványsárga lepelköpenyt.- Úgy érted, most? A kérdésben Gregor - dicséretére legyen mondva - megérzi azt a kis sajátos ízt. (A humorérzék a magasabb rendű gondolkodás jele.) A szőrös álhit jobban kedveli. A hosszú hajú kiszámíthatatlan, szeszélyes; ő a maga részéről nagyra értékeli a megbízhatóságot. (Nemegyszer csapdosni próbálta a partvissal, sőt, a fapapucs sarkával is célba vette.) Közölni szeretné a hosszú hajúval, hogy ő is zavarban van. Hogy ő sem tudja, mi történt. Képtelen tájékozódni; de higgye el, nem szándékosan idézte elő ezt a kínos helyzetet; és, ami azt illeti, mindent megtenne a visszarendeződés érdekében... Am a hang, ahogyan rágói közül kijön, egyáltalán nem emlékeztet artikulált beszédre. Inkább cicegéssel kísért morgás, dörmögés, mély és magas hangok elegye, mely - hideg leli a gondolattól - nagyban hasonlít a „puhatestűek” hangicsálásához.- Mi ez? - hallani a szőrös állút. - Nem hallottad ezt a sutyorgást?- István, gyere már ki! A hosszú hajú megszeppent, a tónus már-már rémült: a szőrös állú megérezheti a hétköznapi mondatocska rendkívüliségét, feje azon nyomban felbukkan az ajtókeretben. Nehéz vagy csaknem lehetetlen pontosan leírnom a jelenetet - pedig mindhármójukat kifaggattam. Gregor elhelyezkedésében még mindig lehetett valami bogárszerű, ahogy kifacsart testhelyzetben a könyvespolc és a fal közé szorult. „Talán nem zártam be este az ajtót.” Ez lehetett a „betolakodók” első gondolata. Akkor is: vadidegen, meztelen férfi ébred a dolgozószobának és étkezőnek egyaránt használt előtérben? A kulcs is az ajtózárban fityegett, mint mindig, belül. Mindhárman úgy^ emlékeztek utóbb, hogy István az ajtóhoz ment és megrángatta a kilincset. „Ö is ráfordíthatta a kulcsot, belülről. Akkor is: miért meztelen?” A helyiségben nem he74
