Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia
azzal, hogy Csorna úgy lógott a levegőben, mint Mohammed koporsója, se té, se tova.” végül engedelmet és pénzt adtak Csorna úrnak, hogy munkája teljes elvégzésére három esztendőre Baséhr tartományba menjen tanulni. ... Megint mennyi rengeteg időt kell idegen célokért feláldoznia..., [de elhatalmasodott rajta] valami kuruc-székely konok elhatározás, hogy a nemjóját a dolgotoknak, hát megmutatom nektek,... ha belegebedek is. Három évembe kerül, gyötrelmekbe, megfeszített munkába, telik a koldús bőkezűségéből!” „Három lélek élt ekkor Csornában. Egy tibeti buddhista láma bonyolult lelke, az angol tudós hideg lelke s a székely nemes dölyfös lelke.” „Ami mind azt hozta magával, hogy a különös Csorna még különösebb lett... Akik akkor Kanamban vele beszéltek, csodálkoztak, hogy a büszkeség, a bizakodás, a kétségbeesés, aggodalom s a vidám közlékenység milyen furcsán váltakozik benne.” „Mint ahogyan az anekdota magyarja mondta oda az oszták császárnak: - Niksz dájcs!, most Csorna is odamondta a magáét a kalkuttai uraknak...”, [de azért a magas hegyekből lement közéjük a fülledt lapos nagyvárosba, s befogadták]. „Hej, őshaza! Hol van már a délibábod.” [Beváltotta azonban 12 évvel korábban Moorcroftnak tett ígéretét, elkészítette nyelvtanát és szótárát, azokat 1834 utolsó napjaiban kiadták, és értékeiket elismerték.] „... buddhista és szanszkrit nyomokat vélt találni európai és magyar hely-, személy-nevekben; szanszkrit-magyar szóegyezéseket vélt találni. ... Ezen a vonalon, mai szemmel nézve, tévedett.” „...mennyire egy volt a célja Csornának s mennyire több úton tört feléje, ahogy a körülmények fordultak, úgy változtatta mindig terveit Kelet felé tartó útján is ötletesen. Ez a merev akarat milyen hajlékony volt, ne feledjük!” „Csorna úgy járt, mint aki föláll a dobogóra azzal, hogy nagy és hosszú szónoklatot kezd a magyar őshazát illetően összes elgondolásairól, amelyek között egy, az első a szanszkritra vonatkozik. El is kezdi, hogy: - Hé, emberek, nem lehetetlen, hogy a magyar és szanszkrit rokons... - s ekkor összeesik, meghal és senki se tudja, mi lett volna a mondat folytatása.” „1836 elején indult el evezős bárkán fel északnak s el is ért a nagy hegyek aljába Titalja nevű helyre... [de] két esztendő eltelte után ... újra megjelent Kalkuttában,” ahol az Ázsiai Társaság alkalmazottjaként, brit-indiai úri sorban további négy esztendőt töltött el. „Életének két arculata volt ebben az időben. Egyik: a kutató és tudós...” A másik: az új közép-ázsiai útra készülő hazafi. „Március 24-én érkezett meg fel a hegyekbe ... Dardsilingba, ... amelyet a benszülöttek nyelve a villámok otthonának nevez... [Ott a] magyar lobogás fáklyája nagyot lobbant ... s csak egy angol orvos látta, annak is belekáprázott a szeme...” „így halt meg Tibet legnagyobb európai tudósa, aki sosem látta meg Nagy-Tibetet, mintha a magyarságnak egy idegen tudósa a magyar világból csak Háromszéket ismerte volna meg... Méltó helyen fekszik. Villám volt ő is, lassú, makacs, de kápráztató fényű székely villám.” És most a tévhitek további elharapódzásának meggátlására és az egyensúly kedvéért hadd fűzzek az étvágygerjesztő szemelvényekhez óvásokat is. Csorna nem jelenhetett meg 1815. nyár végén Göttingenben, mivel szabályos útlevelét a Dresda-Lipcse-Halle-Berlin-Doellen-Travemünde-Lübeck vargabetűs útvonalon utoljára Hamburgban 1816. április 1-jén láttamozták, onnét 68
