Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia
Schöfft Ágoston, Csorna egyetlen ismert hiteles arcképének felvázolója, Kalkuttában 1840-ben járt össze orientalista könyvtáros honfitársával. Semmiféle adat sem enged arra következtetni, hogy a már említett Maian összeköttetésbe hozta volna Csornát. Karl F. Giitzlaff német luterán hittérítővel, akiről a magyar keletkutatás BERZENCZEY László magyar őshazakeresése kapcsán tud annyit, hogy a Hong Kongban állomásozó misszionárius 1850-ben a Magyar Tudományos Akadémia előtt beszélt a magyar-dzsungár rokonság lehetőségéről. Amikor 1852-ben BERZENCZEY eljutott a szigetre, hogy ezt az elképzelést megvitassa vele, már halott volt. Készülünk-e, kedves Csorna, a Ihászai útra? Az engedély megjött, - mondta frissen az angol.” Dr. Archibald Campbell dardzsilingi főfelügyelő ilyen hírt nem hozhatott a haldokló Csornának, mivel még a kért szikkimi beutazásra jogosító engedély sem érkezett meg akkor, nem hogy egy vízum a dalai láma székhelyére. Még ha DEBRECZY Sándornak fel is rójuk a felvillantott botlásokat, s el is marasztaljuk forrásai megjelölésének hiányáért (még a latin szövegeket is úgy adja vissza magyarul, hogy nem jelzi: fordítással előzékenykedik), nem maradhatunk érzéketlenek előadásmódjának emberies megközelítése iránt. Ebbe szabadon elegyít ugyan a vélt időjárásról szélsőséges romantikával költött élményeket, s ezeknek minősége olcsó, de ezt is azért teszi, mert nem akarja, hogy elfeledjük: hőse tépelődő, ugyanakkor temparamentumos hús-vér ember volt, aki lidércekkel viaskodott, s akit érzelmek fűtöttek, fantazmák kísértettek, lázálmok gyötörtek. Persze valamennyire körüljárhatná a könyv azt a kérdést is, hogy mennyire hiányzott „falustársának” a szeretet, a meleg család, a meghitt otthon? S megvizsgálhatná, a csodálatos székely vállalkozó ellenértékként mennyire találhatott elégtételt a megismerésben, szellemi felfedezéseiben. Bátori Schulcz Bódog '48-as tiszt Laczkó Géza könyve DEBRECZY Sándorhoz hasonlóan, „fontoskodó bakafántosság”-tól mentes stílusban LACZKÓ Géza is népszerűsíteni akarja Csornát. Azt szeretné elmondani, „hogy s mint lett a székely fiúból ázsiai szent..., a magyar akarat és önfeláldozás szentje.” Ez legfellengzősebb kitétele. Az egyetlen olyan - igaz, imperatívumot hordozó - fogalmazás, melyben politikai hátsógondolatot sejthetünk, lehet: jogtalanul. A szerző úgy beszél, mintha vidéki kisiskolások ülnék körül, akik között a szülők is helyet foglalhatnak. De nem gügyög, története világos, dimenzióiban 64
