Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

„Ha néha levelet küldött Zanglából [Szabáthuba], latinul írta, és leragasztatlanul adta postára.”Az önálló ládáid állam Zanszkár tartományának Zangla nevű helysége és a brit fennhatóság alatt álló Szabáthu himalájai támaszpontja közt nem működött postaszolgálat. Csorna brit elöljáróival és ismerőseivel angolul levelezett. Távolsági közlekedésre ehhez a közvetítőket vagy a brit szolgálati utat vette igénybe. A futárok általában kettéhasított botba szorítva vitték a rájuk bízott iratokat, a pálca felmutatásával hangsúlyozták küldetésük sürgősségét és fontosságát.

„Szabáthuban Csorna magában hangosan oroszul beszélt.” Erre, ami eszte- lenség lett volna honfitársunk részéről, semmiféle bizonyítékunk sincs, rá még csak célzást sem ismerünk.

„... a Phuktali kolostor cellái...”; a „tibeti kolostorok fekete, és hideg cellája...” A lámák nem cellákban élnek. Lakásuk nem rideg vagy fekete és csak akkor hideg, ha kint a levegő hőmérséklete alacsony, és a helyiségben nem raknak tüzet. Tűzhely általában a konyhában van, télen körülötte lehet melegedni.

„A magyar pénz 1829-ben érkezett Kalkuttába.” A nemzeti adakozásból befolyt összeget valójában 1832. április végén vették át a bengáliai fővárosban. Erről fennmaradt Csorna kiértesítésének angol nyelvű dokumentuma.

„1837 őszén, Jettelián keresztül [Csorna] hirtelen Kalkuttába termett”, s jelentkezett Maian titkárnál, a közben elhalt Prinsep utódjánál, a következő bejelentéssel: „Visszajöttem, hogy könyvtárnoki tisztségemmel járó kötelességemnek eleget tehessek.” Csorna 1838. január-február táján térhetett vissza Ti- táliából (Tettelia, Titalja, stb., ma Tetulia Bangladesben) Kalkuttába az után, hogy az Ázsiai Társaság 1837. október 4-én felajánlotta neki a könyvtárosi állást (amit ő végül is csak második felkérésre, 1838. május 2-án fogadott el).

Solomon Caesar Maian tiszteletes (Csorna későbbi tibetista tanítványa) 1838 májusában érkezik Kalkuttába, hogy betöltse professzori kinevezését az anglikán papi szemináriumban (Bishop’s College) a széles Hugh folyó jobb partján a város elegáns negyedével átelemben. Az Ázsiai Társaságnak püspöke (Dr. Daniel Wilson) és G. U. Withers lelkész ajánlásával 1838. július 4-én lesz tagja, s harmad magával ideiglenes társtitkára 1838. november 14-én, miután egészségi okokból James Prinsep lemondot titkárságáról és elhagyta Indiát (1838. november 1.). Mivel sokat betegeskedik és a helyi éghajlatát felesége nem tudja elviselni, 1840-ben ő sem marad Indiában. James Prinsep, aki 1830. július 7-én lépett be az Ázsiai Társaságba és 1833. január 9-én választottak meg az intézmény titkárának, 1840. április 22-én hal meg Londonban.

„... Pemberton százados ... felkérte, hogy Bhutánba teendő útjában csatlakozzék hozzá, mert onnan Tibetbe könnyen átmehet.” Schoefft festő szintén felzörgeti, ismételten találkoznak. „Maian titkár is gyakran meglátogatta ..., többször felkérte, hogy költözzék palotájába ... összeköttetésbe hozta Gützlaff Károly, kínai tudóssal, aki kínai kútfők alapján azt hangoztatta, hogy a Rokonsor tó mellett élő dzsungárok a hunok s következéskép a magyarok elődei.”

Ebben a helyreigazításokra szoruló elbeszélésben az események összefolynak. Robert Boileau Pemberton pl. már 1837 decemberében Bhutánban volt, ahová kémkedéssel egybekötött diplomáciai követségbe menesztették úgy, hogy az eredeti elképzelések szerint kíséretében Csorna is szerepelt volna.

63