Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

lenül rokon nyelvű és vallású belső-ázsiai türköket és a mongolokat egy kínai- és japánbarát szövetségbe federálni.

Debreczy Lajos könyve

Merőben más vénájú, bár szintén romantikus szárnyalású az az életrajz, amit Csorna egy „falustársa” nagy elődje emlékének szentelt. Műve második kiadására minden bizonnyal az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés (arbitrage) is lelkesíthette, ha mással nem, azzal, hogy címlapján a megjelenés helyét anyanyelvén tüntethette fel.

Munkájára DEBRECZY Lajost becsületes feladatvállalás késztette. Azzal kezdi, hogy falujában gyűjti Csornáról a szájról szájra szálló hagyományokat, földije életének helyszíni írásos adatait. Olyannyira sikeresen, hogy elhatározza: összegezi kutatásai eredményeit. Ekkor bántó felismerésre jut, amiről így vall: „Munkámban fájdalmas tapasztalatra is bukkantam. Láttam, hogy világhírű székely testvérünk ázsiai életét, kit nemrég avattak buddhaszentté a távoli japánok, szűkebb körű székely hazájában, sőt még szülőfalujában is alig ismerik. Ekkor határoztam el, hogy tanulmányomat kiegészítem egy népies stílusban írt második résszel, mely a székely tudós ázsiai életét tartalmazza.” Arra - úgy látszik - nem gondol, hogy „a népies stílus” nem ment fel az igazság igénye alól, még ha a kettőt nehéz is összeegyeztetni. Az olvasó beavatását a témába kellemessé lehet tenni a tudományos színvonallal gyakran összetévesztett merev tárgyilagosság lazításával és a száraz stílus mellőzésével, de nem szabad őt félrevezetni.

DEBRECZY Lajos a módszeres forrásfeltárásból a hozzávetőleges érvényű népszerűsítésbe átpörgetett könyve fontos szakmai támpont Csorna családjáról és indulásáról, egyébként azonban csak figyelemre méltó kísérlet. Ami komoly kár. Mert ha a szerzője több időt és gondot fordított volna rá, akkor ma akár modell értékű „klasszikusaként is tarthatnánk nyilván. BAKTAY Ervin szavaival élve: „Debreczy ... sok becses adatot közöl Csorna gyermek- és ifjúkorára, valamint útrakelésére vonatkozóan. Ezeket az adatokat komoly ellenőrzéssel, módszeres kutatással gyűjtötte össze, s így hiteleseknek tekinthetőek. Sajnos, Csorna keleti útjának és életének ecsetelésében már túlságosan a képzeletére bízta magát, s a hozzáférhető adalékokat sem vette kellőképpen figyelembe.”

Azért BAKTAY Ervin bírálata is helyesbítésekre, ill. pontosításokra szorul. Szigorításra annyiban, amennyiben Csorna szüleinek azonosítása és születésének dátuma egy idő óta vitatott, a későbbi tibetistának BORGÁTAI SZABÓ József nem lehetett iskolatársa Enyeden, s a „nagyenyedi eskütevők” puszta létezése is kétséges, közülük mindenképpen ki kell zárni a sokáig feltételezett BORGÁT AI SZABÓ Józsefet és BARITZ Jánost.

Az ázsiai korszakkal kapcsolatos fontosabb vagy jellemző tévedésekből lássunk néhányat.

62