Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

pánok erre megkérték? A Felkelő Nap Országa nem hitte, hogy háborúját megnyerheti, csupán azt remélte, hogy csendes-óceáni terjeszkedéseit feláldozva előnyösen megegyezhet az amerikaiakkal. A Kínában és Délkelet-Azsi- ában elfoglalt „nagy koprosperitás-szféra” érdekelte, s nem a Szovjetúnió bekebelezte törökség vagy különösebben a magyarság. Jellemző volt erre, hogy Körösi Csorna Sándor ünnepélyes bódhiszattvává nyilvánításán 1933-ban Tokióiban nem esett említés turáni szálakról.

BLASKOVICH Lajos fájlalta, hogy hivatásos történetírásunk nem készült fel „egy új szellemi turáni rohamra”, és nem fordította a magyarból japán, bogár, török, kirgiz, baskír és egyéb nyelvekre „turáni fajunk közös örökségét, dicső múltunkat.” Az a „jó” sem segített volna sokat rajtunk, amit kihámozhatunk egy ilyen (kép)zavaros fogalmazásból.

Mi is tesz egy ilyen szöveget időszerűvé? „A magyar múlt eltitkolt évezredeidnek felidézése? Azok közül, akiket némileg ismerek, GYÖRFFY György és LÁSZLÓ Gyula ezeket hitelesebb távlatokba helyezte. Avagy dac - tapasztalván, hogy az atlanti szférában egyre több hivatkozással találkozunk az egykori „turáni” szóval rokonértelmű „barbárságra”, amit ezúttal eszközeikben nem válogató muzulmán harcosokra alkalmaznak, míg a megbélyegezettek azt hiszik, hogy „szent háborújuk a zsarnokság ellen” bármire feljogosítja őket? A szerző jószándéka, amennyiben az nem rövidlátó opportunizmus? A mi politikai megkötöttségünk lerázása és a türk népek függőségeinek fellazulása? A tür- kök-mongolok energiahordozó és ásványi tartalékainak gazdagsága? Kína piaca, Japán tőkéje? Megnövekedett kereskedelmi kezdeményezőképességünk? Mindez nem elég arra, hogy BLASKOVICH könyvének el lehessen nézni ana- kronikus fogalomvilágát, demagóg érveléseit és hamis adatainak sokaságát. Ahol nem félrevezető, ott is haszontalan. Könyvének újranyomása még inkább az.

Ha olyan drágának és szentnek tartjuk hazánk földjét, mint amilyennek viszonyulásunk a Kárpátok övezte medencéhez mutatja, miért nem tanulunk eléggé a skandináv, brit és más nyugati népek magukra ébredéséből, és hagyatkozunk józanul hazánk történetének kikövetkeztetésében lázba hozó mítoszok helyett elsősorban szakszerű ásatásokra? Melyek meg tudják határozni, hogy egy adott területen mikor kik laktak. Hosszabb szövegek maradandó rögzítésére képes írásbeliség hiányában ez a fajta megközelítés vezetett arra az álláspontra, hogy jelenkori népeink Európában már régóta kevertek. Tanácsos ezzel szembenézni mindenkinek, aki nem akarja, hogy lenézéssel vagyes nevetség tárgyát képezze. Mi lenne tehát, ha a középkori eposzainkat nem olvasnánk másként, mint ahogy azt szépirodalmi és művelődési minőségük megérdemli? Ha belátnánk, hogy megfogalmazásuk táján az újkeletű uralkodóházak úgy próbálták meg igazolni gyors felemelkedésüket, hogy eredetüket ahhoz a dicső múlthoz vezetteték vissza, melyet deákjaik ismertek. így kezdték el hirdetni pl. a frankok, hogy ők a trójaiak leszármazottjai, akárcsak a rómaiak. így hintette el a XII. században kelta talajon latinul Geoffrey of MONMOUTH Art(h)ur király és Merlin mondakörének magvát, melynek palántájából mások közérthetőbb formában csodálatos kertet fejlesztettek. Nála Brutus Aeneas

60