Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

BLASKOVICH Lajos könyvét 1941-ben rendezhette sajtó alá. Egyik utalása a halott Teleki Pálra, arra mutat, hogy összeállítását a miniszterelnök 1941. április 3-i öngyilkossága után fejezte be. Japán kiemelése felvillantott jövőképében pedig mindha arra vallana, hogy munkáját az év december közepénél később zárta. Itt a megítéléshez egy-két hónap is sokat számít. Mert ha az utóbbi feltételezés helyes, már a leadás előtt kiderült, hogy Németország villámháborús tervei megbuktak mind a gyarmatbirodalmát mozgósított és földközi-tengeri flottája fölényét megtartott Nagy Britanniával, mind az 1941. június 22-én német, finn és román alakulatok megrohanta Szovjetunióval szemben. Az utóbbinak, melybe Magyarország is sietve belemart, sikerült átmentenie Ázsiába hadiiparának jelentős részét, és Leningrád is, Moszkva is tartotta magát; mi több, a szovjet csapatoknak maradt még annyi erejük, hogy 1941. december elején ellentámadásba lendüljenek át. 1941. december 7-én Plawaiiban a japánok meglepetésszerűen rajtaütöttek Pearl Harbor hadikikötőjén, s ezzel hadiállapotot hoztak létre az USÁ-val, öt nappal később merész húzásukat a baráti Németország és Itália hadüzenete követte. Magyarországot 1942 áprilisára visszanyúló jugoszláviai beavatkozása sodorta melléjük szintén decemberben, amikor Nagy-Britannia hadat üzent neki-nekünk. Nippon csendes-óceáni szédületes térhódítását a midway-i csata csak 1942 júniusában állította meg. Az év tavaszán Japán már kifejezte a német külügyminiszternek: nem hajlandó háborúba lépni a Szovjetúnióval, s szeptemberben odáig ment, hogy igyekezett vele kibékíteni Németországot.

Az átlag magyarok azonban még 1942 végén sem igen tudhatták ezt a helyzetet józanul áttekinteni. Lliszen 1943. február elején még a sztálingádi fordulat sem volt elég ahhoz, hogy nálunk mindenki belássa, Németország oldalán milyen sors vár ránk, pedig a hadjáratban a II. és III. román-, valamint a III. olasz hadsereg után a mi II. hadseregünk is megsemmisült, úgy, hogy politikai osztályrészünk a kivárás maradt. Annál is inkább, mivel a nyugateurópai fronton 1943 májusában a német haditengerészet feladta a küzdelmet az Atlanti-óceánon, és két hónappal később a britek szövetségeseikkel partra- szálltak Szicíliában. Ezalatt mi döntő katonai kudarcunk elől a nyilas hatalom- átvételig a közéletben díszmagyarkodásba, valós vagy vélt nemesi családfákkal kérkedő, párbajozó cím- és rangkórságba menekültünk - vissza. Illusztrációként lásd a korabeli magyar játékfilmeket.

Tegyük fel azonban, hogy - mint BLASKOVICH Lajos előlegezte - a „tengelyhatalmak” győznek. Mi hasznát vettük volna a turánista érvelésnek? Németország nem kívánt Ázsiába behatolni, s nem próbálta az ottani, zömükben muzulmán türköket megnyerni, hiszen a tőle gazdaságilag erősen függő Törökországot sem sikerült belerántania háborújába. Táborában többet nyomott a latba kőolajával, gabonájával, katonáival és földrajzi elhelyezkedésével Románia és a Görögország felé átvonulást biztosító szomszédságával Bulgária, mint a szövetségesei között állandó feszültséget okozó, Romániával és Szlovákiával ölremenni kész Magyarország. Propagandája kikelt a Szovjetúnió „ázsiai barbársága” ellen. Azoknak, akiket felszabadított a szovjet uralom alól (pl. a Baltikumban), nem sok szabadságot adott. Miért bánt volna jobban a magyarokkal, amikor már semmi szüksége sem volt rájuk? Mert a ja59