Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Balázs Géza: A nyelv etikai dimenziói
lidáris értékek szerint az értékelő viszonyulás tagolja, strukturálja a szókészletet, amelyből előfeltevések, elvárások és előítéletek jönnek létre. Az értékjelentés sokszor már az alapjelentésben, a denotativ jelentésben is megvan, ám általában csak a konnotatív jelentésben, a metarofikus használatban válik nyilvánvalóvá. A kognitív elemzések szerint egyszerű szembeállítások, mint pl. a fent-lent térdimenzió alapján szerveződnek az erkölcsi értékek. E szerint: fent: fennkölt, magasztos, égig magasztal (grammatikalizálva): feldicsér, felmagasztal, felvállal lent: alantas, mélyre süllyed, földig aláz (grammatikalizálva): lesüllyed, lehülyéz, lenéz A két szint között közvetítők, mediátorok közvetítenek. Ilyen pl. a szárny (szárnya nő, szárnyaló képzelet), illetve a lejtő (elindult lefelé a lejtőn, lapátra kerül).“ Stilisztikai megközelítések Egy korábbi, stilisztikai megközelítés is tartalmazta jó-rossz, szép-csúnya szembenállást. Eszerint a szóhasználatban megragadható a „választékos, igényes, illő, szép” kifejezési szándék, s annak ellentéte a „nem választékos, igénytelen, nem illő, csúnya” kifejezés. A jelentéseket e szerint az eufemizmus-disz- femizmus (vagy kakofemizmus) tengelyen helyezhetjük el, a két szélső érték között foglal helyet a stílus nullfoka, a közömbös stílus. A stilisztika, a nyelv- művelés, a pedagógia, az etika (különösen az illemtankönyvek) régóta felhívják a figyelmet az eufemizmusokra, az enyhítő kifejezésekre. Ezeknek modern, liberális megnyilvánulásai és olykor eltúlzásai a politikai korrektséggel kapcsolatos nyelvi vélemények (amelyek végső soron a nyelv „megduplázásához”, szélsőséges esetben pedig kommunikációképtelenséghez vezetnek9). A stílus - tulajdonképpen a helyzethez, alkalomhoz illő választás, amely a nyelvi készletben kódolt tartalom, a rárakódó konnotatív jelentés miatt etikai kérdést is felvet. A retorika mint etikai érték A retorika, a nyilvános beszéd mestersége, tudománya a kezdetektől fogva tanulmányozza és hangsúlyozza az etikai dimenziót. Platón kiemeli, hogy a szónok beszédkészségét csak az igazság érdekében használhatja: „A filozófia és a logika módszerével és eszközeivel fel kell tárni az igazságot, az emberi értékeket, a humanizmus alapelveit, s azokat a retorika hatékony eszközeivel kell közvetíteni és hirdetni. A retorika célja tehát az igazság és rend megvalósítása a társadalmi életben.”10 Az ókori retorika gyakran hangoztatott parancsa volt: Nil nocere! (Ne árts!) Richard WEAWER 1953-as esszékötetében (A retorika etikája — Ethics of Rhetoric) kifejti, hogy a retorika alkalmas etikai értékek föltárására és közvetítésére. Két szélsőséges értékre is fölhívja a figyelmet, a jóra és a rosszra. A jót az „Isten”, a rosszat az „Ördög” terminussal nevezi meg. Az „Isten” terminus az egyetemes értékeket jeleníti meg, amelyek jók és kívánatosak, s olyan mezőben helyezkednek el, mint: haladás, tudomány, tény, modern, demokrácia, 47
