Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Pusztay János: Az irodalom mint a nyelv megmaradásának biztosítéka
nemzetté válás, együtt az önálló államiság megteremtésével, a XIX. század eseménye, míg más népeknél ez a XX. századra tolódott át, megint más - köztük a kis finnugor - népek ezt a stádiumot soha nem fogják tudni elérni.” (PUSZTAY, 2001, 55) Az oroszországi finnugor népek körében a Kalevala szellemi példaképül szolgált (DOMOKOS, 1987, VOIGT, 1987). DOMOKOS Péter és VOIGT Vilmos helyesen állapítja meg, hogy a kis finnugor népek számára a saját eposz megteremtése a nemzeti identitás kialakításának mintegy alapfeltétele. Az utóbbi évtizedekben több finnugor népnél fedezték fel az eposzt (mordvinok, marik), bár eposzalkotási törekvések már a múlt század első' felében is születtek, például az udmurtoknál. Ezek a nem egyszer kéziratban maradt művek még csak nem is mindig az adott finnugor nép nyelvén fogalmazódtak meg, hanem oroszul, bár témájukban, motívumaikban, formai sajátosságaikat illetően egyértelműen finnugor ihletésűek. Az oroszországi finnugor népek közül a mordvinoknak és a mariknak vannak már megjelent eposzaik. A mordvinok Szijazsar című, Vaszilij RADAJEV által összeállított eposza 1984-ben magyarul is megjelent. A Szijazsar témáját tekintve későbbi korok szülötte, mint a Kalevala vagy a Kalevipoeg. Cselekménye a XVI. század közepén játszódik, Kazany bevételének idején. A mordvinok korábbi szövetségesük, a tatárok ellen fordulnak. A bonyolult cselekmény a Kazany ostroma körüli eseményeket öleli föl, csatajelenetekkel, álnoksággal, árulással, természetleírással vegyítve. A Szijazsar mordvinföldi megjelenése után a folkloristák és az irodalomtudósok, írók, költők között éles vita robbant ki. RADAJEV művét mint népi eposzt a folkloristák elutasították, ezzel szemben a költők, írók, az irodalom- tudomány művelői lelkesen fogadták (DOMOKOS, 1981, PUSZTAY, 1984). A Masztorava című eposz, amely végső megfogalmazásában Alekszandr SARONOV műve, 1974—1991 között jött létre. Alapját kozmogóniai mítoszok, epikus énekek, legendák, mondák alkotják. A Masztorava az első mű, amelyik szisztematikusan bemutatja az erza és a moksa kozmogóniát, az égi és földi panteont, a hősi epikát. Az eposzba bekerültek ősi énekek, történeti mondák, a szokások költészete, közmondások. Megjelennek benne a hagyományok, a népszokások, az esztétikai és erkölcsi tanítások. A Masztorava egyAkttanulmány 41
