Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Deák László versei
DEÁK LÁSZLÓ Pseudo Machiavelli Milyen alantasság még egymás kifosztásában is! És a sárba döngölés is valahogy örömtelenül zajlik, Unott pofával, ahogy a bélforgató dicsekvésnek számító, Őrzött javak felvonultatása is fapofával megy, Nyitányként, egy füst alatt, levegőt se hagyva az áldozatnak. Hol van már a kártya közben elmorgott halálos sértés, Megsemmisítő végítélet egy rest vagy vétkes nemzetség fölött? Józan ész szerint a hatékony hóhérmunkára időt kell hagyni A dilettáns, gépies sietség stílustalan, elrontja a mulatságot, Komoly kétséget ébreszt a győztes önbecsülése iránt. Mintha mégiscsak létezne valamiféle igazság, ami hebehurgyán És különösebb ok nélkül, ilyenformán meg lesz sértve. Még a végén arra kell gondolnunk, a bűn is létezik mint bűn. Kétségbeejtő, ha az erő képtelen meghatározni önmagát, Kétséget nem tűrően, kikezdhetetlen földi érvénnyel. Hol van már a suttogva kiejtett ige, melynek súlya alatt Menthetetlenül összeroskadt a nyomorult, megsemmisülten? Az olcsó ravaszkodások és a piaci árral való ügyeskedések Teszik unalmassá, és végső fokon teljesen közömbössé A nagyfontosságú tettek kimenetelét, és finom kivitelezését. Míg bele nem szokunk végképp a kietlen kegyetlenkedésbe. Pangloss mester esti szózata Mert hogy is lehetne elképzelni bármit, nálunk különbet akár, Aminek bármi részlete ne bennünk gyökerezne, ne másolná Szolgain ismereteinket és múltunk minden váltakozó tényét, Amelyben ott mozog a parányok, férgek, vadak és jószágok Mindennemű színe, növekedése, mozgása, szaporodása, Valamint összes alakja és rendeltetése a Nap alatt, s ugyanúgy Az elmeszülte létesítmények kara, amely elme rendes dolga híján Képzelődésbe csap, azzal is szaporítva az ismerhetőnek számát, Egymásba kapcsolódásuk menetét, mely, mint farkába harapó kígyó, Véget érve kezdődik, s a kezdetben véget ér, vagy mint a rodiadó, Lepottyant gyümölcs táplálja, szebb gyümölcsöt ontani a fát, 36
